A slow turism, azaz lassú vagy csendes turizmus a tömegturizmussal szemben inkább élményközpontú, természet-, és kultúrabarát utazási forma, mely esetében fontos a fenntarthatóság. A Balatonnál is terjedőben van, igaz, egyelőre főleg a tó északi partján.
A fogalom – mint majdnem minden jó dolog – Olaszországból indult a ’80-as években a slow food mozgalommal, ami elsősorban az étkezésre, vendéglátásra fókuszált. Az alapgondolat az, hogy ne csak nézzünk, rohanjunk, túl legyünk, hanem helyezkedjünk bele a jelenbe, éjük át az élményt és élvezzük ki minden pillanatát. Elmerülni a helyi hangulatban, emberekben, ízekben – ez volt az olaszok nagy találmánya. A lényeg a csend, a belső harmónia keresése és a természetközeliség, nem csoda, hogy a slow turizmus a gyaloglást, kerékpározást, vonatozást pártolja közlekedési formaként. A zsúfolt, nyári hónapokat helyett pedig a tavasz és az ősz felfedezésére invitál – írja a nyitottbalaton.hu.
„A Balaton továbbra is rendkívül népszerű a turisták körében, de a régióban egyelőre inkább az északi parton nyert teret ez az utazási forma. A kisebb falvakban nincsen tömeg, a turizmus inkább élmény-, mint fesztiválalapú – mondja Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke.
Elmondható, hogy afféle csendes forradalom zajlik a tó körül, egyre több olyan utazó érkezik a régióba, akik kifejezetten a nyugalom miatt választják a Balatont, és nem csak a nyári főszezonban. Fontos tehát felismerni és észrevenni ezt a vendégkört is, azaz a tavasszal vagy ősszel túrázókat, kerékpározókat, borászatokat látogatókat, vagy azokat, akik csak napfürdőzni szeretnének egy kevésbé zsúfolt partszakaszon.”