Lóczy Lajos a Balaton legnevesebb földrajztudósa. Azonban mondhatjuk, hogy tanítványa, Cholnoky Jenő (1870-1950) méltó és szintén elismert utóda lett. Cholnoky Jenő születése óta több szállal is kapcsolódott a Balaton vidékéhez, hiszen Veszprémben látta meg a napvilágot, ott járt gimnáziumba, majd a pápai református kollégiumban végzett.
Már diákévei alatt foglalkoztatta a földrajztudomány, de nem mehetett erre a pályára, hanem családi javaslatra mérnöknek tanult. A geográfiától azonban továbbra sem szakadt el, és éppen Lóczy Lajossal való megismerkedését követően fordult ismét a szeretett tudománya felé. Ekkor került a Balaton tanulmányozásával kapcsolatba: a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottságának tagjaként részt vett a 32 kötetes, tavat bemutató kiadvány elkészítésében. Cholnoky a Balaton vízrajzáról és jegéről, a vízállásról, a limnológiáról és színtüneményeiről írt fejezeteket. Lóczy Lajos mellett a másik nagy kutató, aki inspirálta és útján elindította, Eötvös Lóránd volt. Amikor Eötvös 1901-ben a Balaton jegén kísérletezett később világhírűvé váló torziós ingájával, az egyik segítője a nehéz körülmények közt, a fiatal Cholnoky volt. A két kis, jégre állított faházikó egyikében figyelték a felállított ingát, legfőképpen éjszaka, amikor is a méréseket végezték – olvasható dr. Kovács Emőke történész írásában, mely a sonline.hu oldalon jelent meg.
Ahogy a nagy előd, Lóczy, Cholnoky szintén világjáró felfedező volt: a Jangce és a Sárga folyón folytatott hidrológiai vizsgálatokat. Majd bejárta Japánt és Oroszországot. Hazatérte után tudományos pályája felfelé ívelt: Budapesten az egyetem Földrajzi Tanszékének adjunktusa lett és doktorátust szerzett.
Kutatásainak középpontjában azonban mindvégig a Balaton állt, elsősorban a tó jegesedésének tudományos háttere foglalkoztatta. A kutatás érdekében még a Sarkkutató Bizottságnak is tagja lett, valamint a Spitzbergákra is eljutott. Szinte minden földrészen járt, de nagyon fontos volt számára az USA-ban tett utazása. Rendkívül tevékeny életet folytatott, a trianoni békediktátum idejéig a kolozsvári egyetemen tanított, jól ismerte Erdély földrajzát. Közben nagy veszteség érte, a nagy mester, Lóczy Lajos elhunyt, de Cholnoky nem hagyott fel nagy munkáival. Kevésbé ismert tény, hogy ebben az időszakban Teleki Pállal közösen egy kedvezőbb békefeltétel kialakítására tett erőfeszítéseket, sajnos sikertelenül. A két háború közti időszakban szakmai útja még inkább kiteljesedett: az MTA tagja és a budapesti tudományegyetem tanára lett, életre hívta a Balatoni Szemlét. S bár 1940-ban nyugdíjba vonult, szakcikkeket továbbra is írt, kutatott.
Életének utolsó szakasza azonban meglehetősen tragikusan és szomorúan alakult. A második világháború végén Balatonfüreden húzta meg magát, de hitvesét, Fink Idát 1945 márciusában a szovjet katonák megerőszakolták és nem sokkal később elhunyt. Cholnoky 1950. július 5-én bekövetkezett haláláig visszavonultan élt Vadas Jolánnal, akivel 1946 júliusában kötött házasságot. Ráadásul a kommunista hatalom szinte kitörölte a hazai tudományos életből, még akadémiai tagságától is megfosztották. Neve a köztudatba csak az 1980-as került vissza, napjainkra az életművével foglalkozó kutatóknak – elsősorban Rybár Olivérnek – köszönhetően méltó ismertséget kap.