Snétberger Ferenc gitárművész koncertjeivel nemcsak a magyar, hanem az európai határokat is átlépte, az Egyesült Államoktól Japánig számos országban fellépett már, és évtizedek óta Berlinben él. A hátrányos helyzetben lévő fiatalok támogatását a német fővárosban kezdte el, de 2011-re a Balatonnál, Felsőörsön is megalkothatta a Snétberger Zenei Tehetség Központot, ahol minden évben több tehetséges gyerek is intenzív zenei oktatásban részesülhet. A támogatási rendszernek ez csak egy része, április 26-án, szombaton pedig a Balatonfüred Kongresszusi Központban ad koncertet, ahol tanítványai is színpadra lépnek. Snétberger Ferenccel a központról, a tehetséges gyerekekről, az improvizáció fontosságáról és a zenéről beszélgetett a welovebalaton.hu munkatársa.
We Love Balaton: Zenészcsaládban született Salgótarjánban. Egyértelmű volt, hogy zenei pályán marad, vagy volt időszak, amikor más elképzelései voltak?
Snétberger Ferenc: Igen, édesapám szintén gitározott, és ez nagy hatással volt rám, ő volt a példaképem, de igazán professzionális szinten 14 évesen kezdtem el. Előtte is érdekelt, de akkor még nem volt számomra egyértelmű, hogy mit fogok csinálni. 14 éves koromtól nagyon gyorsan, nagy léptekkel haladtam előre. Szinte beleőrültem először a klasszikus gitárba, később a jazzgitárba, és már nem volt kérdés, hogy zenei pályán akarok maradni.
WLBa: Amikor megálmodta a Snétberger Zenei Tehetség Központot, miért pont Felsőörsre esett a választása? Szerencsére a hely már sok évet tudhat maga mögött. Milyen volt elindítani, és ahhoz képest mi a helyzet ma?
S. F.: Ez az egész egy nagyon régi ötlet, még a 90-es években indult Berlinben. Nem volt ilyen nagyszabású, mint az itteni, de nagyon sikeres volt. Mészáros Zoltán (a VeszprémFest igazgatója) szólt, hogy talált egy helyet Felsőörsön, és felmerült a kérdés, hogy miért ne alkothatnánk meg itthon is ugyanezt. Amikor eljöttünk megnézni a helyszínt, láttam, hogy ez egy óriási terület, és rengeteg tennivaló lenne. Pályáztunk a Norvég Alapnál, ezt megnyertük, így nagyon korszerűen alakíthattuk ki a helyet. Jövőre lesz 15 éve, hogy működünk. Azóta sajnos csökkentették a támogatásunkra szánt összeget, aminek az az eredménye, hogy ma már nem tudunk ugyanannyi gyermekkel dolgozni, mint a kezdetekkor. Egykor 60 főnek segítettünk, ez a szám 30-ra csökkent. Az oktatási időszakból is csípni kellett, a 12 hetes program most 9 hét. Tavasszal és ősszel 2-2 hét, nyáron pedig 4 hét, és a végén van egy ún. masterclass. Ezt nagyon szomorúnak tartom, hiszen egyre több fiatal jelentkezik, rengeteg tehetség van, és nem tudom pontosan, hogy mi az akadálya a támogatásnak, mert tényleg nem nagy összegekről beszélünk. Az a legfontosabb célom, hogy mindenki megtalálja a saját útját. Nekem is nehéz volt, amikor felkerültem Budapestre vidékről, így pontosan tudom, mekkora segítség ez nekik. Szóval ez a legnagyobb motivációm, és nagyon remélem, hogy még sokáig tudjuk ezt csinálni.
A Snétberger Zenei Tehetség Központ nagyon sok hátrányos helyzetű, vidékről és a fővárosból érkező gyereknek segített már, de érkeztek hozzájuk ukrán, szlovák és román területekről is. Az anyagi nehézségek miatt rengeteg kiemelkedő tehetséggel bíró fiatal nem tudja folytatni a művészeti képzéseket. A hozzájuk kerülő több száz gyerek 85 százaléka nyert felvételt például a Konziba (Bartók Konzervatórium) vagy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre.
WLBa: Mondhatni, hogy a helyszín teremtette elő az ötletet?
S. F.: Abszolút, ez régen talán egy iskola vagy egy tábor volt. A környezet gyönyörű, a falu központja messzebb esik, itt a völgyben egész nap zenélhetünk úgy, hogy senkit nem zavarunk. Budapesten is van amúgy egy stúdiónk, ahová azokat a gyerekeket hívjuk, akik már itt, a tehetségesek között is kiemelkednek. Az egy másfajta program és egy másik szint. Külföldi és vendégtanárok is érkeznek, koncertekre készülhetnek és lemezt készíthetnek.
WLBa: Melyik korosztály érintett a támogatás lehetőségében, mi az alsó és felső korhatár?
S. F.: A legfiatalabb tanuló most például egy dobos kisfiú, aki eszméletlenül tehetséges. 12 éves, és már a felvételről is tudtam, hogy jó, de tegnap hallottam élőben, és el lehet vele játszani mindent. Nem tudom, honnan van valakinek ennyire fiatalon ilyen zenei érzéke, de hát vannak dolgok, amiket már én sem tudok megérteni. 1-2 gyerek egyszerűen „túl tehetséges”. És egyre többen vannak szerencsére, nagyon érdekes. A legfiatalabb eddig 9 éves volt, az idősebbek között pedig előfordulnak 20 évesek, sőt már van, aki tanárként tért vissza.
Snétberger Zenei Tehetség Központ (Fotó: Melczer Zsolt)
WLBa: Azok az iskolák, intézmények, ahová járnak a tanulók, együttműködően állnak azokhoz az időszakokhoz, amikor nélkülözniük kell őket?
S. F.: A tavaszi és őszi időszakban a szünetekhez igazodunk, így nincs sok kiesés. Szokott probléma lenni, olyankor kell engedélyt kérni. Valamelyik iskola örül neki, főleg, ha kifejezetten jó tanuló gyerekről van szó, de ha nem, részünkről az sem probléma, mert tudjuk őket korrepetálni abból a tantárgyból, amelyikből esetleg rosszul állnak. Korábban sok mentorral dolgoztunk, most sajnos csak kettővel.
WLBa: A tehetségközpontban nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek, tanulók intuíciójára és az improvizációra. Ezt hogyan kivitelezik oktatási kereteken belül?
S. F.: Sokan azt mondják, hogy ezt nem lehet megtanulni. Felvételikor felvetem annál, akit éppen meghallgatunk, hogy kezdjen el kotta nélkül játszani, és abban a pillanatban nagyon sok minden kiderül, ami jó kiindulási pont. Mindig megkérdezem, hogy mi fog történni, ha most becsukom a kottát. Akkor nem fogsz tudni játszani? Hát zenészek vagyunk! Én is így kezdtem, és persze kell a kotta, de az improvizáció egy nagyon érdekes és az egyik legfontosabb része. Amikor erre rájönnek, onnantól egyszerűen imádják. Az improvizáció biztonságot ad. Én nem tudnék már anélkül lenni, a koncertjeim egészen nagy arányban épülnek erre. Ezzel nem mondtam újat, sok előadó így van ezzel.
A teljes cikk itt elolvasható.