Balatoni munkák – erre lehet reálisan számítani (egy.hu)

Nagy igényekkel és magas elvárásokkal kezdenek sokan munkakeresésbe, amikor közeledik a nyári szezon. Kevés munkaadó tud azonban valóban milliókat adni, mint ahogy azt sokan remélik, és a munkát is nagyon tudni kell bírni, ami nem mindenkinek megy. A kereslet és kínálat végül valahogy mégis összeér – a nem maradéktalan elégedettség viszont mindkét oldalon felmerülhet, valószínűleg ez is az oka annak, hogy olyan változatos véleményeket hallani a balatoni munkákkal kapcsolatban.

A balatoni szállodák, éttermek, kisebb-nagyobb vendéglátóhelyek és üzletek jellemzően áprilisban elkezdenek hirdetni, általában fokozatosan, már májustól alkalmaznak egy-két új munkatársat. A legtöbben mégis a június elsejétől augusztus legvégéig tartó időszakra keresnek munkavállalókat. Idő kell, mire mindenki megszokja a másikat, ráadásul a munkavállalónál ki kell alakulnia annak a rutinnak, aminek révén a szezon legnagyobb hajtásában is megállja majd a helyét – írja az egy.hu.

Jelentkező bőven van, diákok és nem diákok egyaránt, ami a munkaadók számára jó és rossz hír egyben.

„Sokan igencsak elrugaszkodott igényekkel állnak elő, azt hiszik, hogy a harmadik hónap végén majd több millióval a zsebükben mehetnek haza. Lehet, hogy van olyan étterem vagy szálloda a Balaton körül, ahol ezt megfizetik, de ahhoz azért már komolyabb tudást és tapasztalatot is elvárnak” – vágott a közepébe az egyik balatonalmádi strandi büfé üzemeltetője. Elmondta, hogy ő a szakácsoknak napi 30 ezer forintnál, vagyis 500-600 ezer forintos havi bérnél többet nem tud fizetni úgy, hogy a szállást ingyen biztosítja. Ezért a fizetésért napi 12 órát kell dolgozni, hetente öt napot.

„Mint mindenhol, a pultosok nálunk is kevesebbet keresnek ennél. Volt, aki 25 ezer forintos napi bért szeretett volna, ennyit sajnos nem tudunk fizetni. Szerintem a 18-20 ezer forint a reális” – magyarázza a fiatalember hozzátéve, hogy az általa üzemeltetett büfékben körülbelül negyvenen dolgoznak az idei nyáron, ezek közül várhatóan tizenöt főnek kell szállást biztosítania, ami fejenként körülbelül százezer forintos – havonta összesen másfél millió forintnyi – plusz költséget jelent a számára.

Egy másik, balatonfenyvesi strand büféjében többségében diákokat alkalmaznak, akiknek 14-15 ezer forintot fizetnek naponta. Az üzletvezető azt mondta nekünk, képesítés és tapasztalat nélkül ennél többet nem tud adni, szerinte a napi 18-20 ezer forintért már jogos elvárás a komolyabb tudás és hozzáértés.

„Mi a fizetés mellett ingyen szállást, étkezést és üdítőitalt is biztosítunk a dolgozóknak. Páran évről évre visszajönnek hozzánk, őket szívesen látjuk. Sok jelentkező azonban egész évben nem csinál semmit, csak a májust várja, és azt hiszi, hogy majd három-négy hónap alatt megkeresi azt a pénzt, ami kitart a következő tavaszig. Ráadásul sokan már alapból bizalmatlanul közelednek. Biztosan vannak olyan helyek, ahol nem korrekt a munkaadó, nem vitatom, de ebben a néhány hónapban különösen fontos a kölcsönös bizalom” – magyarázta.

A bárokban az órabérek kétezer forintnál kezdődnek, az egyik helyen az üzletvezető elárulta, hogy akár a 3500 forintos órabért is megfizeti, de ezért a pénzért nemcsak az italokat kell kiválóan elkészíteni, hanem a vendégeket is a lehető legjobb kiszolgálásban részesíteni. Nem flörtről van szó, de beszélgetni kell velük, barátkozni, jó fejnek lenni és további italrendelésre ösztönözni őket. Tehát hatékony forgalomnövelő tevékenységet végezni.

A bizalom fontosságát több munkaadó is kihangsúlyozta.

„Nagyfokú bizalom kell mindkét oldalról, hiszen nekem is el kell hinnem, hogy valóban dolgozni jönnek hozzánk, nem fognak lébecolni és lelépni, de a munkavállalónak is hinnie kell, hogy nem verem át, és mindent megkap, amiben megállapodtunk” – meséli az egyik étterem üzletvezető-tulajdonosa a Balaton déli oldaláról.

„Közhely, hogy a szabad felszolgálók és szakácsok közül a legjobbak külföldre mentek dolgozni, tehát nehéz jó munkaerőt találni. De nem lehetetlen. S hiába dolgozom csak szezonálisan valakivel, munkaadóként is érdemes hosszú távban gondolkodni, mert sokan visszajönnek a következő évben is. Idén ezért már elég jó csapatnak nézünk elébe” – mondja elégedetten a vállalkozó. Náluk a felszolgálók jellemzően 20-25 ezer forintos napi bért visznek haza, a szakácsok 700-800 ezer forintot kapnak havonta. Ezért napi 12 órát kell dolgozniuk, hetente öt napot, augusztusban előfordulhat, hogy hatot. A borravaló pedig az üzletvezető zsebében marad.

Ahogy tartós munkaviszonyra készülve, a szezonális munkák esetén sem érdemes nagyot füllenteni, mert a tapasztalat vagy a nyelvtudás hiánya gyorsan kiderül. Betanulási idő szinte alig van, s ahogyan a munkavállaló is számít a jó fizetésre, úgy a munkaadó is a jó bevételre – ez utóbbi azonban nem valósul meg, ha a dolgozó nem tud vendégközpontú és hatékony munkát nyújtani. A hagyományos munkakereséshez képest egy nagyobb különbséget fedeztem fel a balatoni szezonális munkák esetében, hogy a munkavállalók olykor saját magukat hirdetik meg – többségük meglehetősen szűkszavúan. „Párommal/barátnőmmel keresünk szezonra munkát szállással, mindent meghallgatunk” – ilyen és ehhez hasonló hirdetésekbe is bele lehet botlani a közösségi oldalakon. Meglepő módon azonban még ezekre is érkezik egy-két munkaajánlat, többségük konyhai kisegítő, fagyiárusító vagy takarítói állás, esetleg egy-egy ajándékboltba keresnek kisegítő munkaerőt. A fizetés ezekben az esetekben szerényebb, találtunk olyan szállodákat, ahol a szobaasszonyi pozícióért 250-300 ezer forintos havi bért ígértek.