Balatoni kötődése is volt a tegnap elhunyt Bálint gazdának (likebalaton.hu)

Életének 101. évében vasárnap este elhunyt Bálint György, az ország kertésze. Balatonfüredi kertje a mindene volt, a legtöbb jó tanácsa innen eredt.

Életének 101. évében vasárnap elhunyt Bálint György kertészmérnök. A halálhírt Bálint gazda hivatalos weboldala jelentette be. A rövid közleményben azt írják, száz év emberi kedvességet, tudást és növényszeretetet hagyott ránk – ma este csöndben elment.

Nyugdíjas volt amikor egy ország megismerte, és annak is már több mint negyven éve. Mindig úgy gondolta, hogy a kert és az értelmes életcélok tartották formában. Kötődött a Balatonhoz is, sokáig a városi kertszépségverseny zsűrijének elnöke volt Veszprémben. A hatvanas évek végén pedig saját telket is vett Balatonfüreden, amit három és fél évtizedig nagy szeretettel gondozott, és építgetett. Egy visszaemlékezésében arról írt: négy meghatározó fa volt az életében. Az egyik éppen a Balatonnál, a házával szemben – írja a likebalaton.hu.

„Ötven éves voltam, amikor vehettünk Balatonfüreden, a hegyoldalon egy öreg présházat, amelyet rendbe hozattunk, és szabad napjainkat boldogan töltöttük ott a szép kertünket gondozva – írta Bálint gazda.  Telkünk előtt, az Óvoda és a Huszka utca keresztezésében állt egy csodaszép, becslésem szerint százéves, egészséges, formás koronájú kocsányos tölgyfa, úgy nevezett hagyásfa, amely azokra a tölgyfa erdőkre emlékeztet, amelyek a szőlőkultúra előtti időkben a Balaton-felvidék erdőit alkották.

Az akkori emberek elég bölcsek voltak ahhoz, hogy egy-egy fát meghagyjanak emlékeztetőül a régebbi időkre! Igen ám, de mi tölgyfánk valahogy éppen az útkereszteződésben áll, és akadályozza a közlekedést. Az erős törzsét a családi házak építői a betonhuzalok kiegyenesítésére használták, mások meg mindent elkövettek annak érdekében, hogy az egyre növekvő forgalmat látszólag akadályozó tölgyfát kivághassák.

Roppant hiányzott volna ez a szép fa a környezetünkből, mert csodálatos bioszférát alakított ki: a koronájában többféle madár fészkelt, gyakran találtam ott hatalmas szarvasbogarakat, az alatta levő bokrokban minden nyáron leltem néhány imádkozó sáskát, ősszel pedig esti fényt varázsoltak a környékükre a Szent János bogarak, nem is beszélve a túlsó oldalon fészkelő fülemülék hajnali énekszaváról. Így hát én is minden emberi kapcsolatomat bevetettem, hogy a tölgyfa életét megmentsem, és ez sikerrel járt. A tölgyfa ma is él, a turisták megcsodálják.”

Bálint György mindig is vonzódott a falusi élethez, ezért évtizedekig gyűjtögette a pénzét arra, hogy egy második otthont rendezhessen be valahol vidéken. Első gondolata az volt, hogy szülőfalujában vásárol magának valamit, a felesége azonban meggyőzte, hogy válasszák inkább a Balatont.
„Edit – a második feleségem – megátalkodott Balaton-párti volt és – mint mindig – neki lett igaza! Több hónapos keresgélés után meglátogattam Piffáth Jakabot – helyi borosgazda barátja volt – Balatonfüreden. Őt már régebben ismertem, és előadtam neki gondomat, mire nyomban körsétát indítványozott, és láss csodát, alig egy-két órás keresgélés után találtunk az Óvoda és a Huszka utca sarkán egy telket. Elhanyagolt lucernás borította, kiveszőben levő, kezeletlen szőlőtőkék éktelenkedtek benne, és egy beázott, nádtetős présház állt a közepén. Ez lett a telkünk, második otthonunk!” – fogalmazott Bálint Gazda.