Amint egy épület látható a közterületről, a városkép részévé válik. Egy ház ha látható az utcáról, már nem csupán a tulajdonos igényét kell hogy tükrözze, hanem a közösség esztétikai és kulturális értékeit is megjeleníti, formálja. A jogi szabályozás, többek között a tavaly hatályba lépett építészeti törvény is, hozzájárulnak a keretek meghatározásához, de önmagukban nem elengedők. A problémákat nem lehet mindig rendeleti úton szabályozni. Összetett kérdések ezek, amelyek megoldásához kell egyfajta építészeti kulturáltság is, ezt segíti a települési főépítészek megnövekedett jogköre is – fogalmazott a Demokratának adott interjúban Lengl Zoltán a Balaton új főépítésze.
Szerinte a hangsúly eltolódott, a közösségi érdek megkerülhetetlen fontossága, szem előtt tartása napjainkra kiveszett. Éppen ezért szükség van egyfajta szemléletformálásra is. Gondoljunk csak abba bele, hogy miközben a középkori emberek nagyrészt földházakban éltek, összefogással komoly kőtemplomokat építettek a közösségnek. Ma hiányzik ez a fajta összetartás, a jó értelemben vett egymásra figyelés, egymás tevékenységének az összehangolása. Az új törvény értelmében minden településnek kötelező főépítészt alkalmaznia, ez történhet önállóan, közösen vagy akár a járásszékhely szerinti önkormányzattal való megállapodás alapján. A balatoni üdülőkörzet száznyolcvan településének kilencven százalékában működik önálló főépítész. A településkép és a táj védelme fontos a döntéshozók számára, ugyanakkor sok község és város nem lép túl a saját határain, nincs meg az a kohézió, amely a hasonló karakterű települések együttműködését segítené. Ebben is erősíteni kell.
Lengl Zoltán beszélt arról is, hogy a balatoni régió természeti és épített örökségének megőrzése, fenntartása és minőségi fejlesztése kiemelkedő közösségi érdek. A Balaton térségébe látogatók jelentős része a természet közelsége miatt érkezik. Ha a part menti területeken városias jellegű lakótelepek jelennek meg, elvesztik a helyi sajátosságukat, az üdülni vágyók ismét olyan környezetben találhatják magukat, amelyből éppen kiszakadni kívántak, ezért fontosnak érzem elérni, hogy a beruházói aktivitás ne koncentrálódjon olyan nagy mértékben, hanem egyenletesen elosztva, az üdülőkörzetben és a helyi környezethez viszonyítva is arányosan jelenjen meg, helyzetbe hozva a kevésbé fejlődő területeket is. Ezek mellett a jól működő tervtanácsok és a tervpályázati rendszer kiszélesítése, a versenyhelyzet már rövid távon is látható eredményeket tud hozni a mai építészetben.
Kitért arra is, hogy a természetvédők azt mondják, hogy ami érintetlen, az maradjon is az.
Én építészként, mérnökként a minőségben és a rendezettségben hiszek. Meg kell találni mindennek a megfelelő helyét. És itt kizárólag a már beépítésre kijelölt belterületi részek fejlesztésére gondolok. Az új építészeti törvény és a Balaton védelméről is szóló területrendezési törvény is határozottan gátolja a települések beépített területeinek indokolatlan növekedését. Erre komoly hangsúlyt helyez Lánszki Regő országos főépítész is. Ugyanakkor az alulhasznosított, a természetből már kiszakított urbanizált területek minőségi fejlesztésére is szükség van. A cél, hogy rendezett településképek és életterek jöjjenek létre, ahol jó érzés élni, amivel jó érzés akár turistaként kapcsolatba kerülni. Az újonnan kinevezett balatoni főtájépítésszel közösen azon fogunk dolgozni, hogy a tájkép védelme és hangsúlya megmaradjon. A tájkép, a természeti környezet nem választható szét az építettől, ezért elengedhetetlen a különböző szakterületek együttműködése.
Lengl Zoltán a legnagyobb kihívásnak a régi épületek hasznosítását tartja. Ahogy fogalmazott: örök dilemma, hogy mit kezdjünk velük, hogyan hasznosítsuk újra a régi és a történeti épületeinket. Divattá kell tenni azt, hogy régi épületek megmentésével, újrahasznosításával is létre lehet hozni korszerű, mai élettereket, amelyeknek mindig van egyfajta fűszerezettségük. A helyi sajátosságok felmérése, rendszerezése és előtérbe helyezése is fontos kihívás, hiszen az építész ezekből inspirálódva tudja megfogalmazni a konkrét feladatát – fejtette ki.
A magánvízpartok kérdésével kapcsolatban elmondta: a vízparti területek szabályozásának egyik alapjogszabálya lesz az elfogadás előtt álló vízparti terv, amit az Építészeti Államtitkárság dolgozott ki. Közel húsz év után újul meg a vízparti területek területhasználatának szabályozása. A vízparti sétányok tekintetében azonban a területrendezési törvény is meghatározza a közösségi hozzáférés szabályait. Az említett új jogszabály eredményeként több mint harminc kilométerrel nőtt a szabadon bejárható partszakaszok hossza. Ez jelentős előrelépés, ugyanakkor további intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a part menti területek minél nagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek.
A Balaton-felvidéki kultúrtáj mint világörökségi várományos helyszín kapcsán kifejtette: már a státus is komoly lehetőség, és ezzel párhuzamosan kötelezettséget is jelent. Kezelési tervet kell készíteni, amely meghatározza a tudatos építészeti arculat formálásának elemeit, és nemzeti szinten is akkreditálni kell a vállalásokat. Ez településmarketing-szempontból is előnyös. Több figyelmet vonzhat, akár több turistát is hozhat a régióba. A fejlesztések ne csak látványosak, hanem fenntarthatók és értékőrzők is legyenek – hangsúlyozta.
A balatoni építészet egységességére vonatkozóan úgy fogalmazott: nem egységes stílusra kell törekedni, hanem közös gondolkodásra, szemléletre.
A kohézió nem azt jelenti, hogy legyen minden épület egyforma, hanem hogy egy irányba, egy bizonyos módszer szerint gondolkodjunk, cselekedjünk. Az üdülőkörzet összeköt minket. Ha mintát tudunk adni, az másokat is ösztönözhet. A közös gondolkodás, a közös célok és a közösségi szemlélet az, ami valódi egységet teremthet az egyéni építkezések vonatkozásában is. A napokban sikerrel lezajlott első Balatoni Főépítészi Fórum is megerősített abban, hogy a balatoni építészet fejlesztése nem szimplán fontos és közös ügy, hanem szívügye is a területen dolgozó szakembereknek. A Balatoni Főépítészség székhelyének kiválasztása is tudatos, üzenetértékű döntés volt. Az 1938-ban épített modernista épület megmentésével, új funkcióval történő megtöltésével jól sikerült az építészet nyelvén is érvényre juttatni azokat a gondolatokat, amelyek alapján a munkánkat szeretnénk végezni. Szeretném a nyitottságot és a segítőkészséget megjeleníttetni.
Végül elmondta: az ősszel megnyíló balatonfüredi főépítészi irodába ezekkel az alapelvekkel várják a térség építészetéért dolgozó kollégákat és természetesen az itt élő, közösségükért tenni akarókat is.