Zier Dani a tésztára esküszik és a szívvel főzött ételre. Fél szeme mindig a placcon van a másik pedig a serpenyőn. Éjjel a Bisztróval álmodik, a nappalokat pedig a tűz mellett tölti. Déli part, Szemes, Zier Bisztró.
Jócskán nyitás előttre beszéltük meg Danival a találkozónkat, de ettől függetlenül nem egy alvó helyre sétálok be a szemesi Berzsenyi Dániel utcába. Kamion tolat, apartmanos vendég család reggelizik, a hangfalakból finom dzsessz szól, közben lágyan hullámzik a Balaton, amelyre pompás kilátás nyílik a teraszról.
Amint Dani megérkezik, rögtön kiderül: itt bizony egyszemélyes vállalkozásról van szó az bisztró tekintetében, ő vette át az árut, hamarosan pedig a konyhában lesz jelenése.
– Valóban egyszemélyes a vezetés, kissé túlvállaltam magam. De tudom mit adok ki a kezem közül, Édesanyám itt van mellettem, ez rengeteget jelent, stabilan állunk egymás mellett a konyhában. Szeretek vezényelni és szeretem, ha vannak visszajelzések, mert csak a megfelelő kommunikációval tudunk előrehaladni – avat be a siker egyik titkába Dani. – Ez a harmadik szezonunk, az első évben két hónapot voltunk nyitva, nem volt nagy konyhánk. Aztán bővült a konyha, a placc. Idén voltak izzasztó álmaim, akár csak tanulókoromban. Keveset alszom, akkor is fejben dolgozom, hogy mi lesz a konyhában. Nálam nem fér bele a csúszás. Itt mindennek flottul kell mennie és a legtökéletesebben.
Dani szeret mindent kézben tartani, így azt is szereti, ha le vannak időben szedve az asztalok és katonás rend van kívül, belül, hiszen az élete a vendéglátás.
A cikk folytatása itt elolvasható.