A zánkai vérkút története (toretro.blog.hu)

A Zánka-Köveskál vasútállomástól 1,2 km-re északkeletre, a Balaton partjától 60 m-re található egy forrás, melynek neve hátborzongató sztorikat ígér. A vérkút története a régmúltba nyúlik vissza, és mára alig akad valaki, aki bővebb információval bír róla. Pontosabban eddig kevesen voltak ilyenek, ám a Tó-retró fáradságot nem kímélve lerántja a leplet a Balaton mészárszékének históriájáról.

Ahogyan már említettem, a forrás nagyon rég óta ismert, hiszen egyes feljegyzések szerint már az ókori Rómaiak is használták gyógyító erejét. Első írásos említése 1786-ból származik, míg hat évvel később J. Tomasich „Comitatus Zaladiensis”  című térképén már gyógyfürdőként jelölték. Bár sokkal rejtélyesebb hátteret sejtenénk, a forrás a nevét a víz magas vasérc tartalmáról kapta, mely kifolyóit vérszínűre festette. Ugyanakkor volt idő, amikor valódi vér is folyt bőven itt a falak között.

Az 1830-as évektől ugyanis fürdőház állt a csodahatásúként ismert forrás mellett. Sőt a parasztfürdőként működő létesítményben a nagy, közös fürdőház mellett két „VIP” létesítmény is helyet kapott, két-két privát káddal. Ezeket három oldalról határolta csupán fal, míg a tó felé eső rész csodás panorámát kínált a környékre. Ugyanakkor a forrás maga köztulajdonban volt, így bárki ihatott a vizéből, melyet a gyomor bántalmainak gyógyítására javasoltak. A fürdőhely egyébként olyan sikeres volt, hogy még a híres füredi fürdőházzal is felvette a versenyt a látogatók számát tekintve (ekkoriban a Balatonban még nem sokan fürödtek, mert a hideg vizet ártalmasnak tartották az egészségre).

A cikk folytatása itt elolvasható.