A vitorlázók visszavágnak: érvek a bójás kikötés mellett (porthole.hu)

(Fotó: porthole.hu)

Gerő András cikkében a vastag betűs rész a szövetség elnökségének álláspontja, amikre a szerző tételesen reflektál.

BSZ:    A nyílt vízi kikötéshez mederbe dobott és szabálytalanul ott hagyott tárgyak láthatatlanok ezért potenciális veszélyforrást jelentenek. 2022-ben 32 alkalommal kellett a mederből eltávolítani: betondarabokat, kábeldobokat és csöveket.

– Az elnök úr által jelzett problémának nincs sok köze a bóján álló hajókhoz. Csövet, kábeldobot nem lehet bóják rögzítéséhez felhasználni, egy szakszerűen elhelyezett fenéksúly alig áll ki a meder felületéből, veszélyforrást nem jelent.

BSZ:      Az ötletszerűen veszteglő hajók időnként akadályozzák a kikötők forgalmát.

– Szakszerűen kialakított veszteglőhely, a kötelező nappali és éjszakai jelzéseket használó hajó nem akadályozza a kikötők forgalmát.

BSZ:      A kijelölt hivatalos veszteglőhelyek valójában egy fapados kikötőt, kiskapus megoldást jelentenének, új üzleti lehetőségeket teremtve egyeseknek.

– Nem összemosható a nyílt vízi veszteglés egy védett kikötőben tartózkodással. Érthetetlen, hogy egy társadalmi érdeket szolgáló adózó vállalkozás miért jelent gondot az önkormányzatoknak?

BSZ:      A kikötők a szigorú elvárások miatt szinte csak állami támogatással tudnak megépülni, a veszteglésnek nevezett tároláshoz nem szabnának ilyen feltételeket.

– Bár erősen vitatható, hogy a kikötők csak állami támogatással épülhetnek, miért jelentene problémát, ha a bójamezők magántőkéből, vagy közösségi finanszírozásból valósulnának meg, betartva a szigorú előírásokat?

BSZ:      A polgármesterek arra is felhívták a figyelmet, hogy a veszteglő hajók használói a parti infrastruktúrát terhelik a parkolásaikkal, szemetükkel.

– Ez így nem igaz! Ha a polgármesterek tájékozódnának, hogy ezt a kérdést önkormányzati szinten miként oldották meg akár Svájcban, Németországban vagy Ausztráliától az Egyesült Államokig mindenütt, akkor kezdeményezői, nem akadályozói lennének a fejlődésnek. Ami a balatoni lehetőségeket illeti, egy-egy lokális bójamezőn maximum 20-30 hajó helyezkedne el. Összehasonlítva egy 300 hajót befogadó kikötő infrastrukturális igényeivel, a terhelés elhanyagolható. A bóján álló nem terheli az energiahálózatot, nem igényel folyamatosan külső humán erőforrást. Számukra előírható a hordozható „porta potti” wc is. Bóják segítségével egy önkormányzat kiszolgált vendéghelyeket is létesíthetne azokon a helyeken, ahol más kikötési lehetőség nincs. A hajósok nyitottak új desztinációk felfedezésére, beindulhatna végre a tetszhalott hajós turizmus, melyre a kormányzat eddig is igen sokat áldozott. A „Vitorlázz itthon!” szlogen végre értelmet nyerhetne.

BSZ:       A veszteglő hajók időnként a balatoni nádast is károsítják, és a higiéniájuk biztosítása is problémás lehet.

– Ha a Balatoni Szövetség elfogadta volna a KDTVÍZIG ésszerű javaslatát, akkor ez a kérdés fel sem merülhetne.

BSZ:       Sokan a drága kikötői díjakat akarják így kikerülni. A hajózás nem szociális kérdés!

– Nem a drága kikötői díjakkal van a baj, hanem a megfizethetetlen, irreálian magas összegekkel. Ha az éves kikötőhelyi díj eléri a hajó értékének 30-50%-át, akkor az érintett kategóriák tulajdonosainak nincs más lehetőségük, mint parton hagyni a hajót.

Ezzel a problémával nagyságrendileg ezer hajótulajdonos, ugyanennyi család kell, hogy megbirkózzon. Hajóik többsége jó állapotú, az időszakos vizsgáknak megfelelt vízijármű, 3-5 milliárd forint értéket képviselve. A parton ez a hajóállomány értéktelen, veszélyes hulladék. Már a feldolgozása is komoly hulladékkezelési kapacitást kötne le. Ha a megsemmisítés kötelezettsége is a tulajdonosokra hárul, az bizony valóban szociális krízishelyzetet okozna.

A BSZ elnökének nyilatkozatát felkapta a sajtó. Szinte minden médium ügyeskedő, bliccelő hajósokról, a tóba veszett, vagy hánykolódó kísértethajókról vízionál, pedig nincs más, mint egy alulinformált szervezet félelme egy megkerülhetetlen feladat ellátásától. Azok, akik most kiszorulnak a kikötőkből, nem szolgáltak rá a sajtó kíméletlen gyalázkodására. Ha valaki venné a fáradságot és tanulmányozná a hajóméret és a vitorlázó aktivitás közötti kapcsolatot, akkor nem lenne meglepve, hogy a most partra száműzött kishajósok messze több időt töltenek a vízen, mint hatalmas, minden komfortkellékkel felszerelt bútorszállító társaik.

 

Szeretném megértetni – fogalmaz a cikk szerzője -, miként futott bele egy értelmes, jó kezdeményezés az értetlenkedés és a fejlődéstől való rettegés szinte áthatolhatatlan hálójába.

….

A rendszerváltást követő időszak pénzbősége és a műanyaghajók gyártástechnológiája lehetővé tette, hogy tömegével érkezzenek a Balatonra tőkesúlyos nagyhajók. Egymás után épültek nagy befogadóképességű kikötők. Ekkor születtek olyan jogszabályok, melyek a kikötőkbe kényszerítették az addig bóján álló hajókat és a nyíltvízi veszteglés gyakorlatilag egy időre megszűnt.

Sokáig úgy tűnt, hogy a kikötői kapacitások bővülése lépést tart a hajószámmal, sőt a hajóméretek folyamatos növekedése sem okozott gondot.

 

Kiszorultak a kikötőkből

A törékeny egyensúlyt a tulajdonviszonyok látványos átrendeződése borította. Új tulajdonosaik sorra ürítettek ki kikötőket. A kirakott hajók már nem, vagy nehezen találtak helyet, sokan a parton maradtak, mások bójára állva próbálták vízen tartani vitorlásukat.

2021 őszén világossá vált, hogy a következő szezonra sokan már nem lesznek képesek kikötőhelyhez jutni, ezért decemberben megalakítottuk a Bóján a Balatonon Facebook csoportot. A csoport célja elsősorban annak felmérése volt, hogy a hajós közösséget mennyire érinti a kialakult kikötőhiány, mennyien érdeklődnek a bóján való veszteglés lehetősége iránt.

(Fotó: porthole.hu)

A jelenleg 1800 tagot számláló csoport bejegyzései, aktivitása mind azt tükrözi, hogy nagy a baj. Számításaik szerint több mint ezer hajót érintő helyzetre megoldást kellett találni – írja a porthole.hu a cikkében, amely a folytatásában beszámol azokkról a lépésekről és tervekről is, amit a célra alakított team végzett eddig.

„Természetesen nem adjuk fel, hiszen semmi, de semmi nem indokolja, hogy ne lehessen partra vetett társainkon segíteni. Keresünk olyan önkormányzati vezetőt, akit nem riaszt el szövetségük kellően nem megalapozott állásfoglalása.

Ha zöld utat kapunk, be fogjuk bizonyítani, hogy a bójamezők telepítése nem csupán környezetkímélő veszteglési mód, de használata végtelenül egyszerű..” – zárja sorait a cikk szerzője.