Wohlmuth Imre (1891-1962) egykori siófoki plébános egyike azoknak az egyházi képviselőknek, akik a két háború közti időszakban széleskörű közösségépítő tevékenységet fejtettek ki szolgálati helyükön. Dr. Kovács Emőke írása a likebalaton.hu oldalon.
A dadi – Komárom vármegye – születésű, egyszerű családban nevelkedett Wohlmuth a győri bencések, majd a veszprémi piaristák iskoláit kijárva, elvégezte a teológiát és 1915-ben Veszprémben pappá szentelték. Balaton vidéki településeken szolgált: Szentbékálla, Zalaszentgrót után visszakerült Veszprémbe. A királynék városában alkántor lett, de mellette fontos pozíciót is elnyert: az Egyházmegyei Nyomda igazgatójaként tevékenykedett. Az 1920-as évek elején a Veszprémi Hírlap szerkesztői pozícióját is betöltötte, de Wohlmuth indította útjára az egyházmegyei nyomda könyvesboltját is.
1925-ben elhagyta Veszprémet, mert Siófokra helyezték plébánosnak. A fiatal, agilis Wohlmuth elsőként a Siófok Fő terén álló Sarlós Boldogasszony templom felújítását kezdte meg: Leszkovszky György, korának híres festőművésze a templomot renoválta, Krasznay Lajos szobrász pedig két mellékoltárt alkotott.
Wohlmuth aktívan részt vett a település életében, a közügyekben a siófoki képviselőtestület tagjaként és rálátása volt az akkoriban szépen fejlődő fürdőtelepülés életére. A második világháború végén, a szovjetek megjelenésékor már Siófokon is kaotikus állapotok uralkodtak, de Wohlmuth – néhány napos kaposvári elzárása ellenére – igyekezett békés helyzetet teremteni: misézni, tartani a lelket a közösségben.
Azonban az 1950-es évek elején kezdődő erőszakos államosítás és a kommunista ideológia fokozatos előretörése során már egyre több konfliktusba került a hatalommal. A megkezdődő iskolaállamosítás ellen tiltakozott, a jegyzőkönyvet nem írta alá, ezáltal célkeresztbe került és 1952 tavaszán megkezdődött kálváriája.
Erről az időszakról kevés forrás áll rendelkezésünkre, de az állambiztonsági iratokból rekonstruálható Wohlmuth Imre köztiszteletben álló siófoki plébános szomorú története, aki 61 éves volt, amikor a kommunista államvédelmi szervek arról döntöttek, hogy a hírhedt kistarcsai táborba internálják. A vizsgálati dossziék tanúsága szerint fő vádként azt hozták fel ellene, hogy a „felszabadulás” ünnepén, 1952. április 4-én a siófoki templomban gyóntatásokat végzett, amivel nagy tömegeket tántorított el az ünnepi felvonuláson való részvételtől.
A cikk folytatása itt elolvasható.