A Tihanyi Bencés Apátság perjelével, Mihályi Jeromossal közöl interjút a Tihanyi Visszhang decemberi száma. Az ünnepről, ünneplésről, összetartozásról, a szerzetesek karácsonyi szokásairól szóló gondolatokat Somogyi Judit jegyezte le.
– Mit jelent a bencés szerzetesek számára az advent és a karácsony ünnepe?
– Az advent szó a latin adventus Domini kifejezésből származik, a jelentése: az Úr eljövetele. Tehát ez azt jelenti számunkra, hogy a karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben nyeri el jutalmát. A karácsony Jézus Krisztus megtestesülésének ünnepe, az üdvösségtörténet egyik legkiemelkedőbb eseménye – a feltámadás után.
Isten emberré lesz és közösséget vállal velünk. Kérdezték tőlem, hogyan lehet szépen ünnepelni a karácsonyt, mit javaslok azoknak, akik így szeretnének tenni? Azt gondolom, a karácsony estéjéhez el kell érkezni, az egy út, egy felkészülés, mert a karácsonyfa alá nem lehet csak úgy beesni, előtte rá kell tudni hangolódni. Az advent egy majdnem egy hónapos időszak, amikor az út végén a karácsony ünnepléséhez érkezünk meg. A szerzetesi közösség számára másfajta életforma kezdődik advent első vasárnapjával. Megváltozik a liturgikus imádságrendünk, a reggeli imánkat, a Laudes-t, a templomban ünnepeljük, utána hajnali szentmisét tartunk együtt a hívekkel. Az advent első részében Jézus eljövetele áll a liturgikus rend középpontjában, utána a karácsony misztériumának ünneplése kezdődik el. Ebben az időszakban megváltozik a napi ritmusunk, ez is egyfajta figyelmeztetés a várakozásra. De másfajta várakozás ez: nagyon sokan már csak a karácsonyi vásárt, a hangulatát várják, de az adventi időszak nem a karácsony kibővítése, kiterjesztése! A készülődés nem a karácsonyi feldíszítettségre vonatkozik, hanem az eljövetelre való belső készülést – tükörbe nézés, bűnbánat, önreflexió, szembenézés a vágyaimmal, az élet igazi értelmével – állítja a középpontba. Egy professzorom mondta: „az az ünnep, amit bármikor meg lehet ünnepelni, az nem ünnep!” A karácsony, az egy csodálatos éjszaka, másnap is azt ünnepeljük, de ezt nem szabad kihúzni az advent idejére. A készülődés az teljesen más, olyankor az ember bejár egy utat, önmagával szembe néz, előveszi akár a biblikus hagyományokat. Az az egy hónap önvizsgálat, önértékelés kell hogy legyen. Ez egy teljesen más hangulatot jelent. Mi lilában ünneplünk adventben, ez a bűnbánat, a megtérés szimbóluma. Nem arról szól, hogy főzök, takarítok, vásárlok. Persze ezek is fontosak, de nem ezen van a hangsúly. Közeledik valami, amire felkészítem a szívemet-lelkemet, hogy elérkezését be tudjam fogadni, de ez nem egyenlő az ünneppel.
– A rítusoknak, hagyományoknak közösségteremtő ereje van, erősítik az összetartozást. Ez igaz a szerzetes közösségre is?
– Igen, nálunk az ősi, rituális szövegeket közösen elmondva, az együtt imádkozásnak van erős közösségteremtő ereje. Az a szép a keresztény egyházi évben, hogy mi egy év alatt újra éljük az üdvösségtörténetünket. Ennek a kezdőpontja karácsonykor van, amikor az Isten emberré lesz és ezt az egyház nagyon szép szertartásokkal ünnepli. A gyertyagyújtások rítusát egy imaórába foglaljuk. Ezt szombaton este együtt ünnepli a bencés közösség a templomban. A szertartásnak mindig van hatása az emberre, segíti a készületet.
– A karácsony előtti feszültségünk abból is adódik, hogy tökéletes ünnepre vágyunk, amilyet elképzeltünk, és ha ebbe bármilyen hiba csúszik, akkor aggódunk, hogy rosszul sikerül.
– Vajon Ön is átéli ezt az érzést?
– Nem az ünnep határoz meg minket, hanem mi határozzuk meg az ünnepet. A közös imádkozások felkészítenek az ünnepre, nem kell félnem attól, hogy valami rosszul sikerül. Nekünk szerzeteseknek könnyebb szépen ünnepelni, mert van egy kötött formánk, mi évről-évre ugyanúgy ünnepeljük a karácsonyt, így nincsen bennem feszültség, hiszen csak a karácsonyi szertartásokhoz kell igazodnom.
– Saját gyerekkori élményeit felidézve miként ünnepelt akkor és hogyan, amióta bencés szerzetes lett?
– Gyerekkoromban karácsony délutánján a nagymamámhoz küldtek el minket a készülődés idejére. Amikor hazaértünk, otthon a feldíszített karácsonyfával és az ajándékokkal vártak bennünket. Az éjféli misére már akkor is eljártam a nagymamáimmal. Emlékezetesek voltak ezek a misék és az ünnepi várakozás. Mióta szerzetes vagyok, a karácsonyi rítus határozza meg az ünneplést. Kezdődik a pásztorjátékkal, este a közös esti dicsérettel folytatódik. Néhány éve az a szokás nálunk, hogy az ebédlőben meggyújtjuk a karácsonyfán lévő gyertyákat, éneklünk egy karácsonyi éneket, utána az elöljáró egy rövid köszöntőt mond és ad mindenkinek egy apró, jelképes ajándékot. Közösen vacsorázunk, utána kezdődik a Vigília, ami egy hosszabb ideig tartó imádság a kápolnában. Évezredek embereink mély vágyáról szól, akik a teremtő Isten megjelenését várták a világban. Mivel mindannyian lelkipásztorok is vagyunk, ezért elmegyünk a környező falvakban lévő templomunkba éjféli misézni és együtt ünnepelni az ottani közösséggel. Másnap reggel van a Pásztorok miséje, amikor is a közösség minden tagja Tihanyban vesz részt a reggeli misén, így folytatjuk az ünneplést.
– Mit üzen az ajándék? Tudjuk, adni jó, az ajándékozás öröme nekünk is legalább akkora boldogságot okoz, mint annak, akit megajándékozunk. Talán az lenne a legfontosabb, hogy megpróbáljuk kitalálni, mi okoz a legnagyobb örömet a szereteteinknek. Mit szoktak egymásnak ajándékozni a közösség tagjai?
– Úgy gondolom, az ajándék nem a cél, hanem az eszköz; az odafigyelés eszköze és kifejeződése. Nálunk nem elvárás az ajándékozás, csak egy apró gesztus, ami személyre szabott ajándéktárgyakban, vagy élményekben nyilvánul meg. Igyekszem kitalálni, ki, minek örülne. Nem nagy értékű, de hasznos és örömet okozó meglepetés legyen, ez a fontos.
– Találkoznak-e családtagjaikkal karácsonykor?
– Karácsonykor nem vagyunk velük, a szerzetesközösség tagjai a karácsony elmúltával, általában a két ünnep között mennek haza találkozni a családtagjaikkal, néhány napot együtt tölteni. Otthon a családunk körében mindig hagyományos ételeket készítünk, így nincsen karácsony halászlé, töltött káposzta nélkül.
– Mi kerül a szerzetesek asztalára, mi lesz a karácsonyi vacsora menüje?
– Már karácsony előtt elkezdődik nálunk a közös ünnepi étkezés, mert évek óta hagyomány, hogy egy közös vacsorát fogyasztunk el a Bencés Általános Iskola teljes létszámú aktív és nyugállományú dolgozóival, valamint együtt ebédelünk a munkatársainkkal. Figyelünk arra is, hogy a kollégáiknak is lehetősége legyen a családjaikkal ünnepelni, ezért karácsony estéjén, hidegtálakat, salátákat, sonkát készítenek el előre munkatársaink, Kántás József mesterszakáccsal az élükön. Természetes az ünnep idején nálunk is terítékre kerülnek a tradicionális ételek.