A Szent György-hegy olajfái (szabadfold.hu)

Az elmúlt tizenöt évben ültetett Szent György-hegyi olajfáiról tavaly ötven kilogramm olajbogyót szüretelt Török csaba, abból két és fél liter került palackba.

Fotó: szabadfold.hu/Németh András Péter

 

Magyar olaj. Méghozzá olívaolaj. Ez Török Csaba érdeme, aki beleírta magát a magyar emberek lelkében vezetett rekordok könyvébe. Az elmúlt tizenöt évben ültetett olajfáiról tavaly ötven kilogramm olajbogyót szüretelt, abból két és fél liter került palackba. Van is még belőle a nappalija sarkában néhány üvegecskével.

Megmozgatja a hegy ívén felfutó meleg szél a háromszáz éves olajfák leveleit. Alant, a messziben szőlőmunkások bíbelődnek a sangiovese szőlőfajta hajtásaival a hozamkorlátozás végett. A másik vulkáni hegy felé nézve fönséges a panoráma, kékes víz csillan a távolban. Sangiovesével a pohárban, az olajfák árnyékában heverészni hű, de nagyon jó!

Meglepő, de Magyarországon vagyunk, a Szent György-hegyről nézve előttünk a Badacsony a mi tengerünkkel, a Balatonnal, melyen apró pontokként jelennek meg a dingik, kalózok, cirkálók, katamaránok fehér vitorlái.

Török Csaba, a házigazda ötvenéves lehet. Lacitól, Katitól, Manyitól, a szőlőmunkásoktól kaptat felfelé a déli oldal olajfákkal tűzdelt ösvényén. Igazi kísérletező típus. Elképzeltem, ahogy idén ősszel az isztriai olajütőben, olívaőrlő malomban – ahol már száztíz éve préselik a környékbeli gazdák termését – ősszel belenéznek az előjegyzési naplóba, és felolvassák az aznap olajbogyótermésükkel érkező gazdák neveit: Susara, Lisac, Novkovic, Pisarovic, Zivkovic, és, és… Török Csaba Magyarországról…

A cikk folytatása itt elolvasható.