„Az élboly számára az idei alapvetően egy nagyon gyenge szeles Kékszalag verseny volt. A szombat hajnalban befutó hajósok viszont ízelítőt kaptak a balatoni időjárás széles repertoárjából” – foglalta össze a vitorlásverseny idején jellemző időjárását Horváth Ákos, az obszervatórium vezetője.
Az 50. Kékszalag időjárását a nagyskálájú légköri folyamatok által keltett, a verseny időpontjára már gyengülő északias alapáramlás és a Balaton keltette helyi cirkuláció versengése határozta meg. A rajt időpontjában ez utóbbi vette át az irányítást, így a csütörtök hajnali élénk északi szelet a Balaton nyugatira, majd délnyugatira fordította és jelentősen legyengítette, helyenként le is állította. Az első napon csak a nyugati medencében tartott ki az északias áramlás, amely a keső délutáni óráktól ott is legyengült.
Csütörtök éjszaka és péntek hajnalban ismét az északnyugati szél kerekedett felül. A Nyugat-Dunántúlon kialakult zivatarokból kiáramló levegő elsősorban a nyugati, majd a középső medencében okozott átmeneti szélerősödést, amelyet pénteken délelőtt ismét nagyon gyenge légmozgás váltott fel. A helyzeten sokat javított a péntek délutáni, északi part fölött kialakult zivatar, amely átmenetileg viharos közeli szelet okozott. A zivatart követően viszont ismét „olajos” lett a víz. Az utolsó felvonásban pénteken késő estétől újabb zivatarok közelítették meg a Balatont, és az általuk keltett szélrendszer végül segített a mezőny végén hajózóknak.
Összefoglalva: az élboly számára alapvetően az idei egy nagyon gyenge szeles Kékszalag verseny volt, és talán nem véletlen, hogy az ilyen időjárásra „beállított” hajó nyerte meg a versenyt. A helyi szélrendszer ismerete ugyancsak meghatározó lehetett, amely a Balatont ismerő tapasztalt hajósoknak adott lehetőséget. A szombat hajnalban befutó hajósok viszont ízelítőt kaptak a balatoni időjárás széles repertoárjából – jellemezte a verseny alatt tapasztalható időjárást Horváth Ákos meteorológus, a Siófoki Viharjelző Obszervatórium vezetője.