Ma már természetesnek vesszük a balatonfűzfői Tobruk vagy Aliga neveit és nem gondolunk sem líbiai háborús harcokra, sem dülöngélő részegekre e településnevek hallatán. Íme, egy kis időutazás, amelynek során bekukkanthatunk a balatoni helységnevek többszáz éves vegykonyhájába.
Hosszú évtizedek óta próbálják nyelvészeink letagadni a Balaton szó szláv eredetét, mert különösen Trianon után nehezen emésztette meg a magyar, hogy a legnagyobb tavunk nevét bizony nem az őseink találták ki. Azóta persze bebizonyosodott, hogy sem Baál istenséghez, sem egyéb latin szavakhoz nincs köze a Balaton elnevezésnek, amely szlávul mocsaras tavat jelent. Fehrentheil-Gruppenberff László lovag szerint állítólag még egy ősi szláv primivera hercegség is létezett e tájon, amely számos egyéb település nevében ott hagyta nyomát, így például a Tihany nevet is innen eredeztethetjük.
Köztudott, hogy a Tihanyi alapítólevél a petra és tichon kifejezéseket említi, amely a XIX. századi nyelvészek szerint itt, az itt letelepedett görög-keleti szerzetesekre utal. Előbbi görögül ugyanis odút, barlangot jelent, így utalhat az akkoriban a hegy oldalába vájt szerzetesei barlanglakásokra is, míg utóbbi egy görög igenév, „(aki) célba ért; (aki) célba talált” jelentéssel.
A modern szakértők viszont a korábban említett szláv eredetet valószínűsítik inkább, így a Ticho szláv személynévből és a ticha „csendes” jelentésű melléknévből eredeztetik a félsziget elnevezését.
Sokkal prózaibb például Balatonöszöd vagy Balatonszemes néveredete. Várkonyi Imre, aki teljes Somogy megye helységneveit végigvette egyik munkájában, előbbit a magyar ősz melléknévből, míg utóbbit a szem köznévből származtatja. Sokak szerint Balatonszemes környékén voltak a legnagyobb gyepűvédő őrszem tornyok, és ebből maradt egyszerűen a szemes kifejezés. S ha már a környéken kalandozunk, ne hagyjuk ki Balatonszárszót sem a sorból. Ez az elnevezés egy sima összevonással keletkezett a szárazaszó összetett szóból: utóbbi egy régi magyar szó, amelynek jelentése völgy, így szárszó egyszerűen száraz völgyet jelent.
Mindezeknél jóval izgalmasabb Balatonaliga nevének eredete, amely egy közeli csárdáról Aligáll-ról kapta a nevét. A középkorban rendszerint az ivóknak és a csárdáknak nem igen volt saját tulajdonneve, viszont a köznép szívesen ragasztott rájuk gúnyneveket, mint például csiribiri, aligáll, libadöglő, ebakaratja stb. Szóval a kedves vendégek többsége, aki betért a szóbanforgó csárdába, kis idő elteltével már alig állott a lábán, így a vendégfogadót elkeresztelték Aligállnak. Arról nem szól a fáma, hogy később a nevet átvevő aligaiak mennyire feleltek meg a részeges elnevezés szellemiségének, az biztos, hogy a párt kedvenc aligai szállodájában mindig is szívesen fogyasztottak alkoholt.
Még kacifántosabb története van a balatonfűzfői Tobruk elnevezésnek, melyet itt lehet elolvasni.