Illegális beépítésekre, rabsicokra és balesetveszélyes pálcákra vadászott a balatoni vízi polgárőrség. Akció közben követte őket a Népszava újságírója és fotósa.
Kétfokos levegő- és 5,7 fokos vízhőmérséklet, élénkülő észak-nyugati szél, szemerkélő eső – rajtunk kívül nem is merészkedik más a vízre a Balatonon. Decemberben mi sem tennénk a vízi polgárőrök nélkül. A keszthelyi bázisról fut ki az egykor drávai járőrözésre használt rendőrségi elfogóhajó, amelynél léteznek ugyan nagyobbak és modernebbek, de a 75 lóerős Mercury-motorral ez a jármű is jó szolgálatot tesz. Elosztjuk a súlyt a fedélzeten – értsd: egymáshoz képest egyensúlyban kapaszkodunk –, és komótosan kicsorgunk a móló szélárnyékából. Egy feladat van még a kormányos gázfröccse előtt: a hajóvezető-fedélzetmester bejelentkezik a vízi rendészetnél. Aztán lassan felkapaszkodunk a haragoszöld hullámokra.
Ebben az idényben utoljára futott ki a Balatoni Vízi Polgárőr Egyesület H-21205-10 lajstromszámú hajója. A szervezet 2008-ban alakult mint szövetség, egyesületként tíz éve működik. A polgárőrségen belül speciális a helyzetük. Az országos civil szervezet csoportjai egy-egy településen teljesítenek szolgálatot, nekik viszont három megye, Somogy, Veszprém és Zala 598 négyzetkilométeres balatoni, és 150 négyzetkilométeres kis-balatoni vízterülete ad feladatot.
Hivatalosan Somogyhoz tartoznak, a megyei rendőr-főkapitányság Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságával működnek együtt. A tógazdálkodás, a vagyonvédelem, a halőrzés és a bűnmegelőzés területén segítik ki a hatóságokat.
Bodega saját szakállra
Mindezt Kerekes Pétertől, az egyesület elnökétől tudjuk, aki aktív éveiben rendőrként szolgált Kelet-Magyarországon, a Balaton déli partján, és a fővárosban. Vonyarcvashegyre még gyerekként jutott el, és már akkor elhatározta, nyugdíjas éveit a tó igéző nyugati-medencéjében tölti majd. Az álmát valóra váltotta, de közben a szolgálattól sem szakadt el.
Nyugállományú rendőr-alezredes, önkéntes műveleti tartalékos hadihajós főhadnagy, polgári főkormányos és fedélzetmester, a Balatoni Vízi Polgárőr Egyesület elnöke, az Országos Polgárőr Szövetség vízi tagozatának balatoni régiófelelőse – ismétli meg kérésünkre a tiszteletet keltő terjedelmű titulust Kerekes Péter, és mosolyogva hozzáteszi, a rangfokozatok és tisztségek egy-egy hivatalos levélnek bizony jelentős részét teszik ki. De ha szabad élnem egy javaslattal, szólítsatok Péternek! – ajánlja föl a közvetlenebb kommunikáció lehetőségét.
Így járunk el Csiza Márton hajóvezető-kormányossal is, aki a gyenesdiási Kajaksziget tulajdonosa, kölcsönzőt üzemeltet, gyerektáborokat, kajakos és kenutúrákat szervez. Egy éve csatlakozott a polgárőrséghez, és nemrég szerzett hivatásos hajóvezetői képesítést. A 64 tagot számláló egyesület sokáig hiányt szenvedett a vízi járművek vezetésére kiképzett tagokból, de egyre többen szereznek „jogosítványt” hajóra.
Észak felé vesszük az irányt. A parttól finoman távolodva suhanunk. A magyar felségjelzés, amit a vízre szálláskor helyezett el a legénység, szertelenül lobog a menetszélben. Az amerikai licenc alapján 1999-ben épült lengyel hajótest hibátlanul teljesít. Ablaktörlő nincs a kabinon, szemben a Gyenesdiáson állomásozó párjával, ezért a kormányos kilátása hagy maga után némi kívánnivalót. Ezt Márton az első állomáson orvosolja. Előre sétál, és letörli a vizet a szélvédőről.
Egy illegális építésű stégnél araszolunk. A hajó eléri a méternél kisebb vízmélységet, ezért a kormányos kissé „megtrimmeli” a motort, hogy a rotor ne érje el a tómedret.
A cikk folytatása itt elolvasható.