Hatvanöt éve nem volt olyan súlyos hajóbaleset Magyarországon, mint a Dunán szerda éjjel történt szerencsétlenség. A Hableány katasztrófája szinte napra pontosan a Pajtás gőzhajó végzetes útjának évfordulóján történt. 1954 május 30-án, gyermeknapon borult fel, majd süllyedt el a Pajtás gőzhajó Balatonfüred közelében, huszonketten vesztek oda. Balatonfüreden minden évben megemlékeznek a Pajtás tragédiájáról, a NABE ma 17 órakor a Tagore sétányon lévő szoborhoz várja az emlékezőket.
A Pajtás gőzhajó 1954. május 30-án, vasárnap 10.15-kor indult menetrend szerint Siófokról Balatonfüred érintésével Tihanyba. A Siófok és Balatonfüred közötti úton semmi különös nem történt. A füredi kikötés után a hajó 11.30-kor indult el Tihanyba fedélzetén 192 utas és 6 fős személyzet tartózkodott. Legtöbben a gyereknapot ünnepelték a hajókázással, és figyelték az elindult vitorlásversenyt. A látványos rajtot figyelve rengeteg utas a hajó bal oldalán nézelődött, amitől erősen megdőlt a Pajtás. Az utasok ekkor megijedtek, és átszaladtak a hajó jobb oldalára, ami ettől a másik felére dőlt, és erősen kilengett. Az éles forduló alatt a Pajtás először balra, majd jobbra billent, majd a bal oldalára dőlt, és süllyedni kezdett, miközben kitört a pánik. A feljegyzések szerint a fűtő, Vámosi Gyula, aki kabinjában ragadt, halála előtt nem sokkal még kiengedte a kazánból a gőzt, hogy a hajó ne robbanjon fel.
A felborult hajó a bal oldalára dőlve süllyedt el, majd megült a fenéken. Szerencsére félig kiállt a vízből, így az utasok nagy része felkapaszkodhatott az oldalára. Mivel a hajó a parttól pár méterre borult fel, a parton állók közül többen beugrottak segíteni. A vitorlásversenyt azonnal lefújták, a versenyezők aktívan részt vettek a mentésben. Nekik köszönhető, hogy nem lett több áldozat.
Később, még napok múlva is találtak néhány iszapba süllyedt áldozatot. A levéltári kutatások és a visszaemlékezések szerint a legfiatalabb áldozat hét, a legöregebb 68 éves volt, a többiek 20-25 évesek voltak.