A NABE közleménye és beszéde a Víz vilgánapjára

A Nők a Balatonért Egyesület idén is a hagyományos koszorúzással ünnepelte a világnapot a hétvégén. A helyi csoportok tizenhét településen koszorúztak, Balatonkenesétől Keszthelyen át Siófokig. Végre, az elmúlt két év bezártsága után újra a szokásos programokon találkozhattunk, bár a járvány helyébe újabb szörnyű problémák léptek – áll a Nők a Balatonért Egyesület (NABE) közleményében. „Ha összefogunk, van esélyünk arra, hogy nem építik be az utolsó talpalatnyi földet, nem zárják le az utolsó szabad partokat” – hangzott el a balatonföldvári köszöntőben.

 

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította március 22-t a Víz világnapjának. Szerte a Földön ünneplik évente a környezeti értékek megőrzéséért felelősséget érző kormányok, szervezetek és magánszemélyek. A világnap célja, hogy a Föld ivóvízkincsének megóvásáért újra és újra fölemeljük a szavunkat, mert jelenleg kétmilliárd embernek nincs biztonságos hozzáférése a tiszta vízhez. Az ENSZ idén a felszín alatti vizek óvását választotta jelmondatául, mert a Föld száraz vidékein ez a legfontosabb ivóvízforrás

A NABE a családi programjait idén is a kicsik köré szervezte. A gyerekeket játszóházak várták. Esőt varázsoltak, vízvizsgálatokat végeztek, és a „Vigyázz Rám!” Balaton óriástársasjátékkal körbehajózták a Balatont. A felnőtteket a „Balaton könyve” immár harmadik kiadása és Környezeti tanácsadó irodánk tájékoztató anyagai várták. Volt Balaton-totó, a helyesen kitöltött szelvényekért érdekes nyeremények jártak.

A Balaton most nagyon szép, sok víz van benne a természet jóvoltából. Minősége kiváló, fürdésre, sportolásra, vitorlázásra alkalmas. Vigyázzunk rá idén is! – ez a világnap ünnepén a NABE fő üzenete, áll a közleményben.

 

A NABE balatonföldvári csoportjának víznapi köszöntőjéből (Bezeréti Katalin):

„Az ember testének 65-70%-a víz. Víz nélkül nincs élet. Lesz-e elég vizünk? Lesz-e elég tiszta vizünk?

A XIX századig nyílt, felszíni vizekből, ásott kutakból ittak, amik többnyire ihatóak, élvezhetőek voltak. A Balaton lágy vizét is sokáig használták főzésre, ivásra. 1880-ban fúrták az Alföld első artézi kútját, Hódmezővásárhelyen. 1966-ban már 25560 működő artézi kút volt az országban. Olcsó, jó minőségű ivóvizet a bővizű folyók menti kavicsrétegből nyertek.

Az iparosítás, a városok növekvő lakossága egyre több vizet kívánt, de a vizek elszennyeződése veszélyezteti ezeket a vízvételi helyeket.  Budapest szennyvizének jelentős része, még a 80-as években is, tisztítatlanul ömlött a Dunába. A vezetékes víz megjelenése a lakásokban, magával hozta a csatornázási kényszert is. Hiszen, a könnyen hozzáférhető vízből, többet használnak, a megnövekedett szennyvíz mennyiséget nem tudják kezelni az emésztőgödrök.

Ez fokozottan igaz a Balaton vízgyűjtő területére is. A tó vízminősége csak a szennyvízrendszer kiépítésével, a part menti mezőgazdaság és az állattartó telepek visszaszorulásával kezdett javulni. A folyók vízminősége is erősen függ a melléjük épült városok csatornázottságától. Nincs ember, aki ma merítene Szegednél a Tiszából, hogy igyon.

Senki sem sírja vissza a régi időket, de a kényelem hozta pazarlást meg kell állítani, és ez a mi felelősségünk is. A víz ugyanolyan fontos stratégiai nyersanyag, mint a kőolaj, vagy a földgáz. Magyarország hatalmas vízkészletek fölött helyezkedik el, de a változó éghajlat, az egyre gyakoribb szárazság, az eddigi vízgazdálkodási gyakorlat felülvizsgálatára kényszeríti a vízügyi szakembereket.

Mi, a magunk lehetőségeivel csak kis változásokat tudunk elérni, de a sok kis összeadódó változásnak már mérhető eredménye van. A Balaton mellett élünk, így számunkra a Balaton és környezetének megóvása a legfontosabb. Ezt tehetjük úgy is, hogy otthonunkban, családi körben takarékosan bánunk a vízzel, környezetkímélő tisztítószereket használunk, és kertünket úgy alakítjuk ki, hogy a fű, a fák, bokrok segítsék a talaj vízmegtartását.

Ezek kis lépések. Nagyobbakat úgy tehetünk, ha hallatjuk a szavunkat az egyre hatalmasabb, természetet és környezetet pusztító beruházások ellen. Egy ember szava nem sokat ér, de ha összefogunk, van esélyünk arra, hogy nem építik be az utolsó talpalatnyi földet, nem zárják le az utolsó szabad partokat. Csak együtt vagyunk elég erősek és tudunk tenni azért, hogy élhető világot, felüdülést nyújtó Balatont hagyjunk unokáinkra.

A Víz világnapja alakalmából minden évben megkoszorúzzuk a Balatont. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket és ezzel kérjük a tavat, hogy szép arcát fordítsa felénk. Ne támadjanak emberéletet követelő viharok, ki-ki fürödhessen, evezhessen, vitorlázhasson biztonságban a

tavon.”