A kapolcsi fafaragó keze nyomát köztéri szobrok őrzik a határainkon túl is (veol.hu)

Aki nem ér rá, az véletlenül se nézzen balra Kapolcs első háza mellett Veszprém irányából elhaladva. Aki viszont a kertek rabja és szereti a szép faragásokat, szánjon időt Bognár Istvánék portájának körbejárására és a házigazda fafaragásaira.

Pista feleségével 23 éve vette a portát. Korábban Üllőn volt erdész 1992-ig, a vecsési téesz megszűntéig. Ott erdészeti ágazatvezető volt, a reptér körül a zajvédő erdőt ő telepítette. A leszázalékolása után kezdett intenzíven faragni.

– Magam alatt voltam akkor. Láttam egy szobrász gyökérfaragásait, megállapítottam, hogy ebből én mindent tudok, mégsem tudnám elkészíteni. Aztán egy hét múlva elkészült az első faragásom. Amikor Vigántpetendre hívtak fafaragó táborba 1996-ban, itt maradtam a fesztivál idejére Kapolcson. Elhoztam a feleségemet is, és megszerettük a falut.

Döntöttünk, házat vettünk a téeszből kapott részarányból. Akkor nem is nagyon figyeltünk rá, hogy pont a Királykővel szemben áll, de hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Azt hittük, hogy úgy százéves a ház, aztán kiderült, hogy közel kétszáz. Romos disznóólak is voltak itt, azok helyén épült a műhelyem – mutatja a házigazda a látnivalókban gazdag udvart, aminek minden pontja fafaragó mivoltáról és a természet, a növények szeretetéről árulkodik.

A veol.hu cikkének folytatása itt olvasható.