A Daganatos Kerékpáros őszintén beszél a fájdalmairól, a jótékonykodásról és a Balaton és az ország körbetekeréséről is.
Daganatos Kerékpáros néven ismeri az ország, mióta diagnosztizálták nála a betegséget és többszörös rák-túlélőként körbetekerte az országot és persze lakóhelyét, a Balatont is annak érdekében, hogy adományokat gyűjtsön az ebben a betegségben szenvedő gyerekeknek. Zsiga Csaba a legnehezebb időszakáról, a felépülésről is mesél, de megtudhatjuk azt is, hogy mennyi idő alatt tekeri körbe a Balatont, és hogy milyen finomságokat kínálnak a kávézójukban, vagy hogy mit csinál imádott kutyáival Fonyódon – amikor épp nem bringázik.
– Az Év Embere-szavazáson nem te lettél a megyei győztes. Az előkelő, második helyen végeztél a Mediaworks által szervezett megmérettetésen. Mit jelent számodra ez a jelölés?
– A Mediaworks rendkívül színes jelölt-palettát állított össze Somogy vármegyéből. Örültem, hogy bekerültem, mert minden alkalmat megragadok, hogy felhívjam a figyelmet a rákkal való küzdelemre.
– Mindenki a Daganatos Kerékpáros néven ismer. De már korábban, a betegséged előtt is rengeteget bicikliztél.
– Bár egészségesen is a nagy távokkal és az adománygyűjtéssel hívtam fel magamra a figyelmet – 500-1000 kilométert tekertem, körbebicikliztem az országot, volt, hogy a Balatont négyszer is egymás után.
– Hogyan tudod felhasználni a betegségedet – te, mint a Daganatos Kerékpáros – a missziód során?
– Épp egy adománygyűjtő bringázáson vettem részt, amikor megtudtam, hogy diagnosztizálták nálam a betegséget. Gyakorlatilag már akkor is önmagamért tekertem. Ha egy egészséges ember tette volna meg ezeket a távokat, nem biztos, hogy ekkora hatást ért volna el.
– A bringázás tartotta benned a lelket a betegség legrosszabb fázisaiban is?
– Akkor is felülök a bringára, ha fájdalmaim vannak, mert teljesen kikapcsol. Főként a hosszabb távok tudnak feltölteni és olyankor csak befelé, önmagamra koncentrálok.
– Mit adott hozzá a bringázás az életedhez?
– A kerékpár nem csak eszköz, hanem életforma is legyen. A tekerés harmóniát teremt a test és a lélek között, így nem véletlen, hogy valódi függőséget okoz. Szeretném, ha ezt egyre többen megtapasztalnák. A tekerés önbizalmat ad, kiegyensúlyozottá tesz és elvisz a mindennapoktól oda, ahol több figyelmet fordíthatunk önmagunkra. Ez pedig a testi-lelki gyógyuláshoz is hozzájárul.
– Az emberek sokszor hivatkoznak az időhiányra.
– Mi lenne, ha diagnosztizálnának valakinél egy olyan betegséget, amely miatt egyik napról a másikra kell félretenni az addigi életed? A kórházban, infúzióval, kilátástalan helyzetben vergődve. És nem lenne más választásod. Akkor is azt mondaná, hogy nincs ideje betegnek lenni?
– Hogyan dolgoztad fel lelkileg a daganatos betegséget?
– Egyesek pszichológushoz mennek, én kiírtam magamból mindent, ez volt a terápiám.
– Most mivel telnek a napjaid?
– Mindent eltávolítottak, létfontosságú szervemen nincs áttét. Az utóbbi év nagyon kemény volt. Legyengültem, fizikai fájdalmat éreztem, ha tekertem. Visszavettem a tempóból, és így több időm van önmagammal foglalkozni. Van egy, harminc éve üzemelő, kultikus kávézónk Fonyódon. Emellett a balatoni hajózásban is dolgozom – (vízitaxi) – a környéken.
– A víz – így a Balaton is – hozza-viszi az energiákat, jókat és rosszakat is. Érzékeled ezt?
– A betegségem óta teljesen más szemmel tekintek a Balatonra.
– Miben nyilvánul meg ez a szemléletváltás?
– Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire a szép naplemente vagy hogy csodálatosak a levendulamezők. Aktívan vadásztam is. A betegségem óta, immár négy éve nem öltem állatot.
– Mennyi idő alatt tekered körbe a Balatont?
– Hét óra alatt körbe lehet tekerni a Balatont, attól függ, hogy milyen a széljárás. Csapatban is más, mert akkor húznak a többiek. De ha egyedül indulsz el, korán kelsz és jól megnyomod, akkor akár öt óra húsz perc alatt is körbe lehet menni.
A cikk folytatása itt elolvasható.