A Balatoni Szövetség (BSZ) szerdai közgyűlésén a balatoni szúnyoggyérítés aktuális kérdéseiről Sáringer-Kenyeres Tamás, a Pannónia Központ Kft. ügyvezetője, a szövetség által koordinált szúnyogirtásokat elrendelő szakértői csoport vezetője adott tájékoztatót. Ennek egyik fontos pontja volt, hogy megkezdik az üdülőrégió érintett településeivel az egyeztetéseket arról, történt-e az igényekben változás, és jövőre már az aktualizált területeken zajlik majd a gyérítés. Újkeletű probléma, hogy az eddig bevált gyérítési gyakorlatokon módosítani kellhet, mert új, inváziós szúnyogfajok jelentek meg a térségben, amelyek esetenként más napszakokban aktivizálódnak. Emiatt is egyre fontosabb a lakosság és az üdülőtulajdonosok odafigyelése; ne hagyjanak a kertekben pangó vizeket, amik szúnyogtenyésző helyekké válhatnak.
Hogy történik a biológiai és a kémiai gyérítés?
Biológiai szúnyoggyérítés (földi, vagy légi kijuttatással): A biológiai gyérítés során egy baktérium által termelt – a szúnyoglárvák elpusztulását eredményező – fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyeinek vizébe. A kisebb vízfelületekre járműre szerelt nagynyomású permetezővel, a nagyobb vízfelületekre pedig repülővel juttatják ki a készítményt. A Balaton
térségében ez utóbbi, a légi (folyadék és granulátum) kijuttatás a meghatározó. Utóbbi mögött az áll, hogy a nagyobb tenyészőhelyek többsége a part menti nádasokhoz, ill. mocsaras háttérterületekhez kötődnek. A környezetbarát szer az alkalmazott dózisban kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítja el, ártalmatlan minden más élőlényre. Ez a módszer a kifejlett repülő szúnyogok elleni védekezéshez nem alkalmazható.
Kémiai szúnyoggyérítés (földi kijuttatással): A kémiai szúnyoggyérítés során egy piretroid hatóanyagú irtószer kijuttatására kerül sor földi úton, azaz platós gépjárművön rögzített berendezések
segítségével. A Balaton térségében a földi kezelések ULV eljárással történnek, ami apró cseppekben juttatja ki az irtószert, hő hozzáadása nélkül. A permetfelhő így csak kis mértékben észlelhető, a
közlekedést nem zavarja. Az irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, melegvérű állatokra, növényekre ártalmatlan, az csak többezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást. A földi kezeléseket napnyugta után kezdik, így azok a méhekre, és más nappal aktív rovarokra nem igen jelentenek veszélyt (az alacsony dózis miatt a méhfélékre és más kevésbé érzékeny rovarokra egyébként sincs halálos hatása a készítményeknek). Ennek ellenére elővigyázatossági okokból a gyérítés előtt, a kivitelező jelzése alapján, az önkormányaztoknak továbbra is tájékoztatniuk kell a bejelentett méhészeket, hogy mikor és hol lehet permetezésre számítani. Az önkormányzatok továbbá helyi közzététel útján, legtöbbször saját honlapjukon, vagy közösségi média felületükön a lakosságot is tájékoztatják, így az érdeklődők pontos információkat kapnak a várható munkálatokról. A kémiai imágógyérítés a lakott településrészeken zajlik.
Hol lehet gyéríteni és hol nem (vízparti sáv)?
A szúnyoggyérítések során az NNGYK Tájékoztatója szerint a természetvédelmi védettséget élvező vizes élőhelyektől legalább 1000 méter védőtávolság megtartása szükséges. Biológiai gyérítéseket jelenleg az embert támadó fajok tenyészőhelyeinek országos védettségű természeti területeket nem érintő részterületein lehet végezni (az országos védettségű természeti területeken történő biológiai gyérítéseket egyelőre a hatóságok nem engedélyezik).
Az embert a mocsári szúnyog állományainak egyedei is intenzíven támadják. Ez a faj mély, állandó vizű mocsarakban fejlődik, ahol hatékony gyérítése nem valósítható meg (a BTI felhígulása irreális
dózis mellett sem lehetne elkerülhető).
Nem valósíthatók meg szervezett gyérítések a magánterületek esővízgyűjtőiben sem, melyek az inváziós fajok okozta ártalmak fő forrásai.
Az NNGYK Tájékoztatója szerint kémiai gyérítésekkel a települések lakott területei kezelhetők – 60 csípés/óra/fő mértéket meghaladó szúnyogártalom mellett. További figyelembe veendő
korlátozások az NNGYK Tájékoztatója alapján: a kémiai szúnyogirtás nem hajtható végre (1) 15 °C hőmérsékletnél hidegebb időben; (2) amennyiben a szélsebesség a 2 m/s értéket meghaladja; (3)
amennyiben a kezelést követő 12 órában esőt jeleznek előre.
A használt irtószer engedélyezési dokumentuma szerint a munkaoldat az állóvizek és vízfolyások partjától számítva 45 méteres biztonsági távolság (20 méter védőtávolság + ideális esetben 25
méter oldalirányú ködterjedés) betartásával juttatható ki. Ennek értelmében a kezelést végző gépjármű legfeljebb 45 méterre közelítheti meg a vízpartot (vagyis a szárazföld és a víztükör
érintkezési vonalát).
Milyen területeken végzi a BSZ a gyérítéseket (önkormányzatok által kijelölt területek), miért nem a teljes területén a településeknek?
A BSZ alapvetően a korábbi légi kémiai gyérítések területein végezteti a földi kezeléseket. A kijelölés valamikor a kilencvenes években történt, elsősorban a turisztikai szempontból kiemelt
jelentőségű településrészekre koncentrálva. A BSZ által végzett kémiai kezelések területe néhány kivételtől eltekintve, soha nem fedte le a teljes települési belterületeket, összterülete valamivel
meghaladja az 5.900 hektárt. Utóbbi a települések jelentős részén nem is megvalósítható – domborzati és településszerkezeti okokból. Mindez a földi kezelésekre fokozottan igaz, ugyanis a platós járművel való bejárás még ott sem megvalósítható teljeskörűen, ahol az úthálózat megfelelő sűrűségű (zsákutcák, emelkedők stb.). Ez utóbbit az országos gyérítési program kiterjesztett területeken megvalósuló kezelései során szerzett tapasztalatok is megerősítik (összterülete valamivel meghaladja az 12.490 hektárt).
Jövőre újra egyeztetik településenként a gyérítéssel érintett területeket.
A BSZ által kijelölt területek felülvizsgálata mindenképp szükséges, két okból is.
- A kiemelt célterületek az elmúlt 25 év alatt jelentősen változhattak/változtak.
- A légiről, földi kémiára történő átállás a célterületek terepi és egyéb változásai miatt.
Inváziós fajok
Az idei évben végképp nyilvánvalóvá vált az inváziós fajok megjelenésének csípőszúnyoggyérítések tervezésére gyakorolt hatása. Ez abban áll, hogy az ideihez hasonló aszályos nyári időszakokban a honos fajok okozta ártalom augusztusra minimális mértékűre csökken (vagy akár egész szezonban minimális szinten marad). Az inváziós fajok egyre elterjedtebb állományai viszont aszályos években is lokális szúnyogártalmakat, panaszokat okoznak. Ezek az ártalmak adott esetben a magánterületeken levő mikrotenyészőhelyektől számított száz-kétszáz méteres körzetben jelentkeznek, sokszor csak egyes utcákra, vagy néhány telekre korlátozódnak. Az inváziós fajok állományainak érdemi gyérítésére a lakosság bevonásával van csak lehetőség (elsősorban az esővízgyűjtők szúnyoghálóval való lefedése által, illetve az alkalmas tenyészőhelyek egyéni megszüntetésével). A kirajzó szúnyogok ellen való kémiai védekezés várható eredménye nagyon bizonytalan – különösen a ráfordításhoz képest. Az inváziós fajok ártalmával érintett részterületek kiválogatása csaknem lehetetlen, ráadásként meg kellene vizsgálni, hogy az adott földi részkezelések sikerességét nem korlátozza-e túlzottan az utcahálózat, illetve a telkek utcafront felőli kerítései.
Árvaszúnyog (miért nem lehet központilag gyéríteni?)
Az árvaszúnyogok egyáltalán nem szívnak vért, életük legnagyobb részét lárva alakban töltik, imágó időszakuk pedig szinte csak a szaporodásukra korlátozódik. Lárvakori fejlődésük főképp állandó vizek üledékéhez köthető. Az elmúlt évek nyárvégi időszakai nagyobb árvaszúnyog állományok kialakulásának kedveztek. Az árvaszúnyog lárvák fontos haltápláléknak számítanak, a bábbőrök és imágók fontos madártáplálékot jelentenek, de ami a legfontosabb, hogy e rovarok egy-egy tömeges kirepülésükkor több tonna szerves anyagtól szabadítja meg a tavat (ezáltal javítva a vízminőséget).
Az árvaszúnyogok gyérítése tehát természetvédelmi szempontból nem elfogadható (biológiai módszerekkel nem is megvalósítható), azon túl értelmetlen is, hiszen, mivel emberi vérrel nem táplálkoznak – zavaró jelenlétükön túl – képtelenek bárminemű közegészségügyi, vagy egyéb humán ártalom kialakítására – összegezte Sáringer-Kenyeres Tamás.