Hétköznap délután, a balatoni szezon kezdete előtt érkeztem a balatonfüredi Péklány Kézműves Pékséghez. Ha nem is tömött sorok várakoztak, mint nyáridőben a kávét, szörpöket is kínáló boltocska előtt, de folyamosan érkeztek a vásárlók, akik zömmel helyiek vagy a környező települések lakói voltak – írja az agroforum.hu.
Azt gondolom, kevés dolog tükrözi jobban egy szolgáltatás színvonalát, mint az, hogy annak nagyszámú helyi törzsvásárlója van. Ennek a pékségnek pedig, mint azt Orsitól, azaz Zeliska Orsolyától, vagyis a Péklánytól megtudom, forgalmuk kilencven százalékát a visszatérő vásárlók adják.
Ha azt gondolnánk, hogy Orsi nagy hagyományokkal rendelkező pékdinasztia leszármazottja, nagyot tévednénk. Vágjunk is bele rögtön a történetbe, amely úgy kezdődött, hogy volt egyszer két sikeres közgazdász…
A férjemnek és nekem is közgazdász végzettségünk van, ennek megfelelően helyezkedtünk el, mindketten a Frieslandnál dolgoztunk, így az élelmiszeripar nem állt tőlünk távol. Leányfalun éltünk, kertes házban, ahol igyekeztünk az asztalra kerülő zöldséget, gyümölcsöt megtermelni, lekvárt készítettünk, befőztünk. Próbálkoztam kenyérsütéssel is, mert szabadulni akartunk az adalékokkal készült termékektől. Érthető hát, hogy férjem születésnapomra egy házi malommal lepett meg.
Házi malom, amely nem csak őröl
Orsi bio gabonát is beszerzett, majd otthon őrölni kezdett, ami az egyik legnehezebb műfaj. Ezt már az elmúlt évek tapasztalataiból tudja. Mint mondja, a molnárkodás egy külön szakma, a nem pihentetett teljeskiőrlésű lisztből pedig szinte teljesen kizárt, hogy valami is sikerüljön. Talán ez, a nehezen jövő siker volt mindennek a mozgatórugója. Orsi ugyanis világ életében rendes tanuló, szorgalmas diák volt, megszokta, hogy a befektetett energiát jó jegyek, majd munkahelyi sikerek koronázzák. Gyakorlatilag ekkor szembesült azzal, hogy valamiben is kudarcot vall, ráadásul egy olyan dologban, ami egykor minden háziasszonynak ment: a kenyérsütésben.
Igazából ezek a kudarcok, kísérletezések vittek el engem az első ehető tönkölyből készült kenyeremig – foglalja össze a kezdeteket a beszélgetőtársam.
Honnan tanultam?
Saját magamtól, leginkább úgy, hogy mindent, de mindent feljegyzem. Így, ha jól sikerült a kenyér, akkor vissza tudtam követni, ha pedig hiba akadt, akkor tudtam javítani. Az interneten elérhető, külföldi szakirodalomra is támaszkodtam. Hét évvel ezelőtt más még nem nagyon létezett.
Ekkor indultak el azonban a nagynevű kovászos pékek Magyarországon, és ekkor alakultak a közösségi médiában a kis zárt csoportok, amelyekbe Orsi is aktívan bekapcsolódott.
A cikk folytatása itt elolvasható.