A Balaton felfedezése és a magyar tájképfestészet megszületése, a környezetben, szabad ég alatt történő alkotás kedveltté válása nagyjából egy időben zajló folyamat volt – olvasható a sonline.hu-n Kovács Emőke történész írásában.
A 19. század első felében a Balaton és épített, fejlődő környezete – elsősorban Balatonfüred – rajzokon, litográfiákon jelenik meg. A 19. század második felében a magyar festőművészet kiemelkedő képviselője, a magyar tájképfestészet megteremtője, id. Markó Károly (1793-1860) tanítványai megalkották a Balaton első, meghatározó tájfestményeit. Az 1860-as években a hazai tájképfestészet átalakuláson ment keresztül, újfajta tájképfelfogás alakult ki, melynek legfontosabb jellemzője, hogy az idealizált tájképek helyett megjelent a romantikus tájképfestészeti stílus és elmozdulás volt látható egy ún. atmoszférikus festészet irányában. Ezzel párhuzamosan a balatoni tájképek mellett megjelentek a zsánerképek is, melyek leginkább a helyi lakosokat, állatvilágot, természeti jellegzetessége ábrázolják. A 19. századból kevés, fürdőzőket megörökítő festmények ismeretes, de fürdőház, gőzhajó, vitorlás ábrázolásokkal találkozhatunk.
A cikk folytatása itt elolvasható.