Az akkori Meteorológiai Intézet igazgatója azonban nem tartotta tudományosan megvalósíthatónak egy ilyen figyelmeztető szolgálat üzemeltetését, így végül a Légiügyi Hivatal helyettes igazgatója, dr. Hille Alfréd meteorológus szervezésében indult meg 1934. július 8-án a balatoni viharjelzés.
A kezdetben 15 riasztó állomásból álló rendszer viharjelző ágyúkkal és árbocra felhúzható piros színű viharjelző kosarakkal jelezte a vihar közeledtét. Az erős szélre a sárga (a mai első fok), a viharos szélre pedig a piros (a mai másodfok) rakéták figyelmeztettek. A rakétás jelzőrendszer egészen a 80-as évek közepéig működött.
A jelzések kiadását az akkori Légügyi Hivatal meteorológusai végezték. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb biztonsággal lehet figyelmeztetni a balatoni viharokra tó mellől, mint egy budapesti intézetből és felvetődött egy balatoni viharjelző obszervatórium terve. 1943-ban azonban a háború közbeszólt és csak 1951 június 30-án indulhatott újra a viharjelzés, amely a nyári szezonban május 15-től szeptember 15-ig tartott.
A háborút követően ismét felvetődött a modern meteorológiai obszervatórium ötlete, melynek megvalósulása dr. Zách Alfrédnak, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatóhelyettesének kitartó szervező munkáját dicséri. A kor egyik kiváló építésze, az Ybl díjas Molnár Péter készítette el a terveket. Az építész így írt a munkájáról: „Az építmény, amit terveznem kellett elsősorban hajlék, ház, azonban a benne folyó tevékenység az építménynek dinamikus tartalmat ad. A földönállás nyugalmát és az elemekkel való tevékeny szembenállást, mint eszmét tartottam szükségesnek egyidőben megjeleníteni.”
A meglehetősen nehézkes, rakétás-kosaras jelzőrendszer egyre kevésbé felelt meg a kor elvárásainak. Több éves kísérletezés után a rakétákat 1988-tól a távvezérelt fényjelzők váltották fel. Az Országos Meteorológiai Szolgálat, majd a Somogy Megyei Rendőr- főkapitányság által üzemeltetett fényjelző rendszer fenntartását és működtetését végül az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vette át, amely a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesületet (RSOE) bízta meg az üzemeltetéssel és a korszerűsítéssel.
Speciális műszerek a pontos mérésekhez
A Balatoni Viharjelzés színvonalas kiszolgálása speciális meteorológiai infrastruktúrát igényel. Fontos a Balaton közvetlen közelében zajló légáramlások ismerete, amelyről a tó körül elhelyezett automata szélmérők gondoskodnak. A nyári időszakban négy speciális szélműszer is végez méréseket a Balaton közepén a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság mérőplatformjain: a Keszthelyi-öbölben, a Szigliget-öbölben, Balatonszemes magasságában és a keleti medence közepén, Siófok és Alsóörs között. A viharjelzésben ugyancsak kulcsszerepet játszanak a HungaroMet Zrt. egész országot lefedő, és több mint 100 állomásból álló felszíni mérőhálózatának adatai. A korszerű informatikának köszönhetően ezek az adatok 10 perces gyakorisággal állnak rendelkezésre. A nyári balatoni viharok leginkább a zivatarokhoz köthetőek, melyek fejlődése és áthelyeződése az időjárási radarok segítségével követhető. Ugyancsak fontos információt szolgáltatnak a meteorológiai műholdak adatai, és a Siófoki Obszervatóriumban működő vertikális szélprofilokat adó lézer radar (LIDAR). Ugyancsak az Obszervatóriumban működik az a nagy teljesítményű szerver („szuperszámítógép”) amely a légköri egyenletek megoldásával készít numerikus előrejelzéseket az USA-ból adaptált WRF modell segítségével.
A viharjelzés alapvetően a Balatoni nyaralók, horgászok és hajósok biztonságát szolgálja, azonban a szakemberek törekednek arra is, hogy a szükségesnél hosszabb ideig ne legyen kint a jelzés. A szakmai fejlesztések eredményeként 2012 óta a Balatont a viharjelzések kiadásának szempontjából három medencére lehet osztani: a Keszthelytől a Badacsony-Fonyód szorosig tartó nyugati medencére, a Fonyód és Tihany közötti középső medencére és a Tihanyi-félszigettől keletre lévő keleti medencére. Az egyes medencékben a viharjelzési fokozatok eltérők is lehet, így például a keleti medencében lévő zivatar miatt a keszthelyi öbölben nem kell feltétlenül másodfokú jelzést kiadni, vagyis nem kell korlátozni a vízen tartózkodást.
A legfontosabb tudnivalók a viharjelzésről:
- az 1. fokú viharjelzés, amit a viharjelző lámpák percenkénti 45 felvillanása jelez, erős (40 km/h és 60 km/h közötti),
- a 2. fokú viharjelzés, amit a lámpák percenkénti 90 felvillanása jelez, viharos (60 km/h-t elérő vagy azt meghaladó)
várható szélre figyelmeztet. A tavi viharjelzési időszak április 1-től október 31-ig tart.
A Balaton időjárásáról részletes információ található a www.met.hu/balaton oldalon, illetve rendelkezésre áll a mobiltelefonra letölthető Meteora nevű alkalmazás, amely ugyancsak jelzi az aktuális balatoni viharjelzéseket.
A HungaroMet Zrt. siófoki obszervatóriuma a viharjelzések, vihar-előrejelzések kapcsán szoros együttműködésben van a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitánysággal, az Önkormányzatokkal, a Rádiós Segélyhívó Infokommunikációs Országos Egyesületével (RSOE), a Vízimentők Balatoni Szakszolgálatával (VBSZ), a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósággal és még számos szervezettel.
Viharjelző rakéta kilövése az 1960-as évekből. A sárga rakéták az erős szélre (40-60 km/h), a piros rakéták a viharos (>60 km/h) szélre figyelmeztettek. A rendszer egészen az 1980-as évek közepéig működött. (Forrás: met.hu)
Az első szériában alkalmazott viharjelző lámpák egyike. A villogó fényt forgómotor hajtotta tükör biztosította. (Forrás: met.hu)
Modern, ledes viharjelző lámpa a Siófoki Viharjelző Obszervatórium tetején. (Forrás: met.hu)