A meteorológusok kielemezték az Amerikából érkező, hazánkra február 10-én lecsapó vihar történetét. Összegezve azt állították meg, hogy az atlanti térségből jövő viharciklonok nem rendkívül ritka jelenségek, a Ciara viharciklon azonban típusán belül is erősnek számított. Kutatók kapcsolatot látnak olyan több éves periódus idejű légköri oszcillációk, mint például a NAO és a viharciklonok előfordulása között. A Balaton vizének hosszanti kilengései között a legnagyobb – nem egy időben mért – különbség 97 centiméter volt, ami nem számít rekordnak – a met.hu-n megjelent tanulmány szerint.
Balaton vízmozgása
A ciklon előoldalán kialakult hosszan tartó, gyakran viharos délnyugati szél hatással volt a Balatonra is, ahogy egy OMSZ közlemény azt több nappal korábban már valószínűsítette. A Balaton hossztengelyében fújó szél hatására magas, sokfelé az 1 m amplitúdót is megközelítő hullámok alakultak ki, amelyek a tó tengelyében mozogtak északkeleti irányba. Az egyirányú hullámzás szükségszerűen jelentős tömegátrendeződéssel járt, így a keleti medencében megemelkedett, a nyugati medencében viszont lecsökkent a vízszint.
A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint 97 cm vízszint különbség is előfordult Keszthely és Balatonfűzfő között a déli órákban. A vízszintemelkedéshez a keleti parton még hozzájárult a hullámzás is, így fordulhatott elő, hogy nagyobb parti területek víz alá kerültek. A szél hatására történt balatoni vízmozgás nem ritka jelenség, azonban az ilyen nagymértékű kilendüléshez a mostanihoz hasonlóan markáns ciklonra van szükség. Az eddigi rekordot a 2007 januárjában hasonló pályán átvonult Kyrill ciklon okozta, amely akkor 101 cm kilengést hozott létre.
A Balaton vízjárása a Ciara viharciklon átvonulása során (Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság)
Ciara viharciklon hatása Magyarországon
Az atlanti viharciklonok általában a kontinens északnyugati, illetve északi részén fejtik ki pusztító hatásukat, a Kárpát-medencét legtöbbször csak a ciklon déli oldala érinti. A Ciara viharciklonnál is hasonló volt a helyzet és a nyugat-európaihoz képest nálunk valóban gyengébb volt a szélvihar. Azonban a helyzeten sokat rontott, hogy egy héttel korábban egy még nagyobb, két napig tartó szélvihar sújtotta a Dunántúlt. A korábban meglazult fák, meggyengült szerkezetek, így a Ciara érkezésekor már sérülékenyebbek voltak. A vihar első napjának délnyugati, majd a második napjának északnyugati szele mintegy körbecsavarta az előző héten már amúgy is meggyengült fákat, tereptárgyakat. Ezzel is magyarázhatóak a szokatlanul magas számú viharkárok.
Február 9-én a késő esti óráktól a délnyugati szél fokozatosan felerősödött, és 10-én délelőtt már sokfelé elérte a viharos erősséget. A legerősebb széllökések 11 óra körül voltak, amikor Siófokon 100 km/h, majd Sümegen 102 km/h sebességet mértek az OMSZ műszerei. A déli óráktól egy gyenge konvergencia vonal átvonulását követően jelentősen gyengülni kezdett a szél. Végül az érkező első hidegfront hatására kialakult záporok és zivatarok nyomán több helyen északnyugatira fordult, de már nem erősödött fel a légmozgás. A nagyon gyors mozgású második hidegfront 11-én reggel érte el az országot, és torlasztó hatására februárban szokatlan zivatar vonal alakult ki és vonult át az országon, meglehetősen aktív villámtevékenységgel. A fronthoz tartozó zivatarok, majd a megnövekvő nyomás gradiens hatására ismét viharossá erősödött az északnyugati szél, és az előző napinál is erősebb széllökéseket regisztráltak a Dunántúlon (Mosonmagyaróvár 101 km/h, Tés 112 km/h, Siófok 96 km/h). A szélvihar a késő délutáni óráktól kezdett mérséklődni.
A met.hu-n elérhető teljes tanulmány részletesen foglalkozik a Ciara viharciklon kialakulásával, meteorológiai hátterével, európai hatásával is.