Az új aranykorát élő Balatonon az utóbbi években csak a kikötőhelyek száma szabott határt a hobbivitorlázás bővülésének. A szakértő szerint pedig a gazdaság felett gyülekező fellegek sem hoznak majd jelentős visszaesést ilyen téren – írja az mmonline.hu.
Néhány nap múlva kezdődik a hazai vitorlásszezon csúcseseménye, az 54. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj. A szervezők mintegy 600 hajóra és 3000 körüli indulóra számítanak, akik között egyre nagyobb arányban vannak azok, akik a versenyzés helyett az élményért vágnak neki a tókerülésnek. Mindez nem meglepő, hiszen
A hajóforgalmazóktól származó információink szerint évente nagyjából 100 tőkesúlyos, nagy hajót adnak el idehaza újonnan, amihez jön még évi 100-150 külföldről behozott, használt vitorlás. Ez jelentős növekedés a korábbi évekhez képest, ráadásul az is megfigyelhető, hogy a frissen vízre kerülő hajók átlagosan egyre nagyobb méretűek. Megpróbálunk lépést tartani ezzel, nemrég párhuzamos fejlesztésekkel 8500-ról 9000-re növeltük a balatoni kikötőhelyek számát, de a foglaltság így is 100%-os, a várólisták pedig végeláthatatlanok – árulta el Gerendy Zoltán, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, a BDO Magyarország ügyvezetője.
Mint azt a MVSZ első embere megosztotta, az infrastrukturális beruházásokkal most főként a rohamosan bővülő hobbiréteg igényeit igyekeznek kiszolgálni.
Elsősorban nyári szezonális sport révén a vitorlázást a koronavírus-járvány is kevésbé érintette, vagyis ahogy a belföldi szállásadóknak is aranykort hozott az elmúlt 2 év, úgy a vitorlázásnak is sikerült kihasználni ezt a Balatont erősítő hullámot, ismét egyre több például a vitorlás tábor is” – mondta Gerendy Zoltán, majd hozzáfűzte, a sportágat az is népszerűsítette, hogy Berecz Zsombor a tavalyi tokiói olimpián ezüstérmet nyert a finn dingi hajóosztályban. „Azoknak, akik már ott vannak a tavon, óriási motivációt jelent, hogy látták, a Balatonról indulva is el lehet érni egy ilyen rendkívüli eredményt. A versenyző fiatalokat különösen ösztönzi ez a siker, Zsombi pedig szerencsére olyan példakép, aki szívesen és hatásosan osztja meg a tudását másokkal.
A vitorlázás tehát most több szempontból is „jó szelet kapott”, azonban a szakember a BDO Magyarország ügyvezetőjeként folyamatosan nyomon követi a gazdaság nem túl kedvező prognózisait is, amik természetesen hatással lehetnek a vitorláséletre is.
A magam részéről nem számítok tartós visszaesésre, bár a helyzet gyorsan változhat. A kikötőkben járva a társadalom teljes keresztmetszetét látni lehet, kis- és nagyvállalkozókat éppúgy, mint nyugdíjasokat vagy fiatalokat, így ezt a szférát sem érinti az átlagnál érzékenyebben egy esetleges recesszió, sőt; a tapasztalatok alapján a vitorlázás kimondottan válságálló: az elmúlt évtizedek gazdasági sokkjai rendre hoztak ugyan némi átrendeződést, de beszakadást sosem – fogalmazott.
Gerendy Zoltán ezt azzal indokolta, hogy a vitorlázás „életmódkérdés”, a többségnek elöl áll a prioritási listáján, így elképzelhető ugyan, hogy a hajóeladások visszaesnek, illetve az éves ráfordítást (pl. felújítás, alkatrészcsere) sokan visszafogják, de meg nem válnak a hajójuktól. Azzal kapcsolatban, hogy mennyi az a minimum költség, amivel egy hajótulajdonosnak számolnia kell, úgy kalkulált: egy kisebb hajó kikötői helybérlete évi pár százezres tétel (parti tárolás esetén még ennyi sem), egy nagy méretű hajónál pedig nagyjából 800 ezer és 1,5 millió forint közti összegről beszélhetünk éves szinten.
A teljes cikk itt elolvasható.