Zöld minimum a Balaton védelme és fejlődése érdekében

A Balaton és közvetlen környezete egy kultúrtáj, amelynek karaktere a természeti elemek és emberi tájhasználat hosszú évszázadok alatti együttélésének eredménye. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben különösen nagy nyomás nehezedett a tóra és környezetére, elsősorban ingatlan- és turisztikai fejlesztések hatására, ezek már a tó ökológiai állapotát veszélyeztetik. A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége szeretné elérni a balatoni ökoszisztéma értékeinek megőrzését, az állapotromlás megállítását és egy nagyléptékű természet-helyreállítási folyamat elindítását – áll a szervezet közleményében. 

 

A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége (NTVÉSZ)  kidolgozta a Balatoni Zöld Minimum javaslatot, ami összefoglalja, hogy milyen ökológiai elvárásoknak kellene a balatoni önkormányzatoknak megfelelniük, és ehhez milyen jogi eszközeik, kötelezettségeik vannak. A dokumentum az önkormányzati választások előtt segíteni szeretné a polgármester- és képviselőjelölteket abban, hogy a környezetvédelmet figyelembe vegyék programjukban, a helyi lakosoknak és civil szervezeteknek pedig abban, hogy felelős döntést hozzanak az egyes jelöltek támogatásáról. A dokumentum javaslatai nagyban támaszkodnak korábban más szervezetek  javaslataira.

A Balatoni Zöld Minimum fő célja, hogy elősegítse a jelenlegi zöldfelületek, természeti kincsek megóvását, illetve a balatoni beépítések további növekedését megállítsa Magyarország Alaptörvényének P cikkével összhangban, annak érdekében, hogy a Balaton régió természeti értékeit és ökoszisztémáit megóvhassuk a jövő generációi számára. A 2024. június 9-i önkormányzati választáshoz kapcsolódóan a szervezetek kérik, hogy polgármester- és/vagy
képviselőjelöltként támogassák a zöld minimumot, hiszen számos olyan országos vállalás van, amihez a balatoni önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk. Az országos vállalások közül különösen fontos kiemelni, hogy
a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás keretében a településeknek javítaniuk kell a zöldfelületek szénmegkötő képességet, és a Balaton vízgyűjtőjén az EU Magyarország által is jóváhagyott Biodiverzitás Stratégiájában érvényes „no net loss of biodiversity” szabályt kell érvényesíteni.

A Zöld Minimumban szereplő – az önkormányzatok jogi lehetőségeinek megfelelő – konkrét javaslatok az alábbiak: az új épületek parti sávban történő építésének megakadályozása és a 30 méteres törvényben rögzített parti sáv bővítése legalább 100 méterre. A település területén található felszíni vizek, víztestek ökológiai állapotának javítása a természetesség növelésével. A meglévő zöldfelületek védelmével az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás elősegítése és a hazai klímavédelmi törvényhez való hozzájárulás. A tó és a táj jó ökológiai állapotának csökkenése csak ott és olyan mértékben legyen megengedhető, ahol az igazoltan kompenzálható a településen határain belül más terület helyreállításával. A strandok klíma-adaptációjában az árnyékolás mellett fontos, hogy a változó vízszinthez igazodó vízparti létesítmények és a partvédelem is elsődleges célkitűzés legyen. A településarculati kézikönyvekben meghatározott tájkarakter védelme, tekintettel a településre jellemző beépítésre és tájhasználatra.

“A Zöld Minimum alapja az, hogy a Balatont, mint egy egységet, esetenként akár vízgyűjtő léptékben, kell kezelni. Ehhez az EU Víz Keretirányelv keretében 7 évente készülő Vízgazdálkodási Terv, valamint a Világbank által finanszírozott Functional Areas projekt Balaton régió lehatárolása szolgálhat alapul. Fontos feladat a tó és vízgyűjtője integrált vízgazdálkodásának megvalósítása, vízminőségének biztosítása, a tó ökológiai rendszerének megvédése, a vizes élőhelyek megtartása, mert ezek nélkül minden fejlesztés okafogyottá válhat hosszú távon. Egy élettelen tó minden vonzerejét elveszíti”

– egészítette ki a Zöld Minimum 6 pontját Kun Zoltán a NTVÉSZ elnöke.

Minden változtatást a tó épített és természeti környezetében úgy kell kialakítani, hogy ingadozó vízjárás esetén is betöltse funkcióját. Ehhez meg kell tervezni és tesztelni kell azokat a partvédőmű típusokat, amelyek kompatibilisek az emberi használattal, természetes élőhelyként is jól funkcionálnak és vízállási szélsőségek esetén is használhatóak. Kiemelt szerepet kell adni a természetes partvédelemnek a vízparti növényzet helyreállításával.