„Célunk, hogy 2023-ban együtt ünnepelhessük Veszprém EKF és a Balaton-felvidéki Kultúrtáj világörökségi címét”. Sándor Péter környezetvédelmi szakértő, a Balaton Világörökségéért Alapítvány képviseletében lassan két évtizede töretlenül küzd azért, hogy a Balaton-felvidék a világörökség részéve válhasson. A felterjesztés részleteiről, a világörökségi cím fontosságáról, a háttérmunkáról Kovács Emőke beszélgetett vele.
– Ön Balatonfüreden él a családjával, de nem tősgyökeres balatoni ember. Mikor kezdődött az örök szerelem e vidékkel?
– Nagyon érdekes dolog ez. Jómagam Székesfehérváron születtem, anyai nagyanyám viszont sümegi és gyakran látogattuk gyerekkoromban. A Veszprém-Tapolca úton utaztunk, és mindig ámulva néztem a tanúhegyeket. Amikor a veszprémi egyetemen megismerkedtem a feleségemmel, az lett a megállapodásunk, hogy a Balaton-felvidéken fogunk élni, feleségem egyébként szintén nem balatoni, hanem Vas megyei (vasvári). Az volt a nagy álmom: a Badacsony tetején fogok pipázni, de persze ez csak egy szimbólum.
– Nem pipázom, ám a Balaton-szeretetem határtalan. Aztán Budapesten éltünk, nagy környezetvédelmi projektekben, nemzetközi cégeknél dolgoztunk, de a Balatontól nem tudtunk elszakadni. Végül egy fehérvári barátomat sikerült rábeszélnem, hogy költözzenek Balatonfüredre, és majd mi is érkezünk. Eltelt több év, végül abban a társasházban, ahol a barátomék laktak, lett egy eladó lakás. Leköltöztünk, de eleinte nagyon nehéz volt, mert a munkahelyemet Budapesten megtartottam, viszont a vidék szépsége kárpótolt bennünket. Ez a szoros munkamenet mára már enyhült, de a munka még mindig a fővároshoz köt. Célom az, hogy az idő előrehaladtával a Balaton-felvidéken dolgozhassak, ha sikerülne a Balaton-felvidéki Kultúrtájat felterjeszteni a világörökségi címre, akkor szívesen részt vennék a felállítandó világörökségi menedzsment szervezet létrehozásában, illetve irányításában.
– Jelenleg országszerte több gyönyörű világörökségi helyszínünk van (Budapesten, Pécsen, Pannonhalmán, Hortobágyon). Honnan ered az ötlet a Balaton-felvidék világörökségi felterjesztésére?
– Ausztráliában éltem közel egy évet, ott készítettem elő a diplomamunkámat. Láttam turistaként az észak-ausztráliai Kakadu Nemzeti Parkot, ami a világörökség része. S nekem annyira megtetszett, ahogy az ausztrálok az odalátogató turistákat fogadják, a hozzáállás, a figyelem, a természet szeretete. Ha egy természetes helyszínt ilyen jól, környezettudatosan meg lehet őrizni, akkor mi Magyarországon miért ne csináljuk ezt? – tettem fel a kérdést, egyelőre magamnak. Elhatároztam, hogy ebből fogom írni a szakdolgozatom: egy szabadon választott magyarországi helyszín világörökségi felterjesztési dokumentációját fogom elkészíteni.
– A Balaton-szeretetem adott volt, így esett a választásom a Balaton-felvidékre. Először felvettem a kapcsolatot a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, ahol jelezték, hogy a badacsonytomaji polgármester már régóta szívügyének tekinti ezt a felterjesztést. Ő volt Kálóczi Kálmán, innen indul a mi közös történetünk, azóta is együtt dolgozunk ezen, közösen hoztuk létre A Balaton Világörökségéért Alapítványt, a munkánkat 2017-ben Balaton Díjjal ismerték el. A diplomamunkámat 2001-ben védtem meg, amelynek bírálója a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság vezető szakértője volt, akitől azt a visszajelzést kaptam, hogy ez az anyag szinte beadható minőségben készült el, érdemes lenne élesben is próbálkozni vele. Nagy dicséret volt és nagyon inspirált a munka folytatására. Elhatároztam, hogy – támogatókat gyűjtve – továbblépek és minden erőmmel azon leszek, hogy a felterjesztést sikerre vigyem. Ez a munka azóta is tart.
A cikk folytatása itt olvasható.