A Balatont már sokszor és sokféleképpen változtatták volna meg, ami valamilyen szinten meg is valósult, hiszen ha megnézzük a partot, szinte rá sem ismerni a néhány évtizedekkel ezelőtti állapotokhoz képest. A legtöbb részt beépítették, kerítéssel vonták körül, ám mindez szinte semmiségnek tűnik ahhoz képest, ami a hatvanas évek végén a tervezőasztalra került.
Jól ismert tény, hogy a Balaton a vaskorban is lakott hely volt, a római korban pedig már üdülési célból is használták a „Lacus Pelsot”, vagyis a „sekélyes tavat”. A törökök idejében teljesen másképp nézett ki a Szigliget környéki partszakasz, melynek visszaállítását Debreczy Zsolt és Dr. Góczán László álmodta meg, és gyakorlatilag 50 kilométernyi új partszakaszt jelentett volna, a Balaton „kibővítésével”.
Ennek ennek legkülönlegesebb pontját egy a Balaton közepén fúrt hévízkút adta volna, Góczán kutatásai szerint ugyanis a tó alatt bárhol lehetne termálvizet találni, amihez 500-600 méteres mélyfúrással lett volna szükség. Korábban állítólag próbálkoztak is hasonlóval – igaz nem konkrétan a Balatonban, hanem a közeli Tapolcán, ahol hévíz tört fel a földből.
A teljes cikk itt elolvasható.