Világháborús emlékek kerültek elő a 8-as út építési munkálatainál (veol.hu)

Veszprém keleti oldalán húzódó, eddig ismeretlen második világháborús lövészárok egy szakasza és egy szovjet katona földi maradványai is előkerültek a 8-as út építési munkálatainál ősszel.  Az ősszel feltárt emlékeket, az engedélyek beszerzése után, először a Laczkó Dezső Múzeum weboldalán lehet majd megismerni – írja a veol.hu.

 

A hadtörténeti emlékek jelentőségéről Pálffy Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum resta­urátora beszélt a Naplónak.

Novemberben beszámoltunk róla, hogy a déli elkerülőút építésekor a Budapest úti csomópont közelében középső avar kori temetőrészre bukkantak a szakemberek. A hetedik századi régészeti leletek mellett azonban második világháborús emlékek is előkerültek a területről.

– Először a sárga löszös talajtól eltérő árnyalatú sáv tűnt fel egy 15-20 méteres szakaszon számunkra, mint utóbb kiderült, ez a lövészárok talajban lévő betöltése volt. A kormányhivatal örökségvédelmi osztályával, a Hadtörténeti Múzeummal és a várkapitánysággal történt egyeztetés után elkezdtük dokumentálni a jelenségeket S. Perémi Ágota ásatásvezető irányításával – tekintett vissza Pálffy Sándor.

Mint mondta, drónfelvételeken kirajzolódott, hogy kelet–nyugati irányban húzódik a vonal, cikcakk alakban.

– A feltárás jelentőségét éppen a védvonal iránya adja, korábban inkább észak–déli irányú lövészárkot feltételeztek. Az árkot szabályos rendszerben, egyenlő törésekkel alakították ki, a területen mintegy 600-800 méter hosszan tártuk fel. A lövészárok szélessége 50-60 centiméter, mélysége nagyjából 80 centiméter volt – részletezte a restaurátor, aki Győrffy-Villám Zsombor régész szerepét emelte ki a munkában.

A veszprémi lövészárok a német Klára-álláshoz közel helyezkedhetett el, és a Lókút és Balatonfűzfő között húzódó árokrendszer egy szakasza lehetett. A német állásokat 1945 tavaszán egy szovjet támadás számolta fel a térségben. A szovjet előretörés gyorsan történt, a város átkarolása észak felől, a gyulafirátóti Nagymező és Márkó irányában haladt: a szovjet 103-as és 98-as gárda-lövészhadosztály 1945. március 23-án vonult be Veszprémbe. A veszprémi víztorony és környéke, valamint a Nagy-Látó-hegy megerődített német támaszpont volt, melyet a harmadik páncéloshadosztály védett, és vélhetően ők foglaltak állást a lövészárokban is – magyarázta a szakember.

A fellelt lövészárok a Kis-Látó-hegyhez (ahol drónfelvételek alapján valószínűsítik, hogy lövészárokrendszer húzódott) van közel, Pálffy Sándor szerint közlekedőárok lehetett, amely összekötötte a megerődített támpontokat. Ezt a verziót erősíti, hogy nem találtak kiépített géppuskaállásokat a területen (azok a magaslati pontokon lehettek, feltételezhetően a Látó-hegyen, ezt feljegyzések is megerősítik). Az árokból főként német leletek kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy német katonai tüzelőállás helyszíne volt a terület. Ugyanakkor kevés kilőtt légvédelmi gépágyúhüvelyt találtak, ami azt jelenti, hogy komolyabb védekező harc nélkül hagyták el a területet a németek.

 

A teljes cikk itt olvasható.