A top 50-es listában 13, önálló településként értelmezett fővárosi kerület és 11 Balaton melletti település található. A rendelkezésre álló NAV- (ifabevétel) és KSH-adatforrások (vendégéjszakák) összevetéséből érdekes következtetések adódnak, de számos aggály is megfogalmazható, többek között az, hogy meglehetősen sok lakáshotel üzemel illegálisan, egyéb szálláshelyi, jegyzői regisztráció nélkül – írja a Turizmus Panoráma magazin.
Az idegenforgalmi adó (ifa) ügye évtizedek óta az érdeklődés homlokterében áll, különös tekintettel arra, hogy a helyi adóként működő adónemnek komoly központi költségvetési vonzata van, ennek révén jelentős források kerülnek egyes önkormányzatokhoz.
Az adó kivetésének alapja az esetek döntő többségében a települések szálláshelyein kereskedelmi, nonprofit és egyéb üzleti céllal (magán) eltöltött (külföldi és belföldi) vendégéjszakák. Az ifa országos adatai imponálóak: 2015-ben 10,5 milliárd forint (ez +13% egy év alatt) származott a szálláshelyektől, vagyis az önkormányzatok az ezekhez járuló központi forrásokat is figyelembe véve közel 27 milliárd forinttal gazdálkodhattak. Az más kérdés, hogy turisztikai célokra mekkora összeget fordítottak a települések – még az is meglehetősen „puha” kategória, hogy mi is tekinthető turisztikai célnak.
A számokból egyértelműen kiderül, hogy meglehetősen erős az ifa koncentrációja. Az adónemből 2015-ben befolyt 10,5 milliárd forint bevétel 738 önkormányzattól származott. Az 50 legnagyobb összegű ifával rendelkező település ugyanakkor az összes ilyen bevétel 80 százalékát adja.
Évente 10 millió forintnál több idegenforgalmi adót képes beszedni 113 település, de 25 olyan is akad, amelyiknek 100 millió forintja származik ebből. A top 50-es listában 13, önálló településként értelmezett fővárosi kerület és 11 Balaton melletti település található. Éppen csak nem fértek fel az ötvenes listára olyan városok (sorrendben), mint például Mórahalom, Mátraszentimre, Szilvásvárad, Tata vagy Sümeg, a balatoniak közül pedig Balatonboglár, Fonyód, Vonyarcvashegy, Badacsonytomaj vagy Csopak.
Az 50-es toplistán vannak első ránézésre „meglepetés települések”, például Velence, Cserszegtomaj, Veszprém, Tapolca vagy Hegykő – mind magas ifa bevétellel, de szerényebb vendégéjszaka-számmal. Vagy ellenkező előjellel: jó helyezés a vendégéjszaka-ranglistán, szerényebb a beszedett ifa alapján kialakult sorrendben, lásd Gyula, Debrecen, Egerszalók vagy Nyíregyháza, a Balatonnál Alsóörs vagy Balatonlelle. A jelenséget csak részben magyarázhatja, hogy az idegenforgalmi adó mértéke településenként eltérő.
Az önkormányzatok – kevés kivételtől eltekintve, mint pl. Budapest XIII. kerülete – az ifát vendégéjszakánként vetik ki, a településenkénti különbségek (szóródás) meglehetősen nagyok. Táblázatunkban összevetettük a NAV adóbevételi és a KSH vendégforgalmi adatait, és az így számított egy éjszakára jutó ifabevételt vettük górcső alá. Kilógó értékek felfelé és lefelé egyaránt adódnak szép számmal. A 300 és 600 forint közötti értékek „normálisnak” értékelhetőek, 700, sőt 1000 forint felett, vagy éppen 200 forint tájékán a top 50 kategóriában azonban már sűrűsödhetnek a kérdőjelek. Különösen, hogy az egyes települések vagy az ottani szálláshelyek honlapjain az itt számított értékektől (sokszor jelentősen) eltérő adatokra bukkanhatunk.
Joggal merül fel a kérdés, hogy a jóhiszemű adóbevallások vagy statisztikai jelentések hátterében mennyire megbízható nyilvántartások állnak, vagy mennyire jól működnek az adatbázisok szűrői?
Idegenforgalmi adóbevételek (ifa) és vendégéjszakák száma a top 50 településen 2015-ben (forrás: turizmus.com)
(14:00)