Természetvédelmi részeket is érintő bányaterületre kapott környezetvédelmi engedélyt egy osztrák vállalat, így megnyithatja a bazaltbányát Sümegprága település határában – állítja a Magyar Hang. A lap szerint ezzel elhárult a legjelentősebb bürokratikus akadály, a Modre Bergbau Gmbh elkezdheti a bánya előkészítését a falu szélétől 800 méterre fekvő bányaterületen, amelynek egy része Natura 2000-es besorolású természetvédelmi oltalom alatt áll.
Sümegprága egy 600 lelkes község Veszprém és Zala megye határán, a Bakony lábánál, ahol sokan borászkodnak és gyümölcsöt termesztenek. A közeli dombok azonban bányászati szempontból is jelentősek. Noha a falu határában a századfordulót követően az 1970-es évekig folyt kitermelés, a Sarvaly- és a Karikás-hegy közötti gerinc alatt további 65 évi termelésre elegendő bazalt rejtőzik – írja a Magyar Hang.
A lap újságírója emlékeztet: a Modre Bergbau GmbH bányanyitási szándéka nagy felzúdulást okozott a 600 lelkes faluban. Noha a cég még 2017-ben nyerte el a bányászati jogot az államtól, a helyiek a bányászati tervekről csak azt követően értesültek, hogy megjelentek a település utcáin a közmeghallgatás felhívásai. A márciusi fórumon annak ellenére megtelt a helyi kultúrház, hogy hétköznap délelőttre szervezte azt az engedélyt kiadó kormányhivatal. Ekkor 320 tiltakozó aláírást – 525 szavazópolgár van a faluban – adtak át a Modre Bergbau képviselőjének.
A faluban máig ismerik az öregek mondását, miszerint „vége lesz a világnak, ha átlátunk Zsidre”. Ez ugyanis a bazaltot rejtő hegygerinc eltűnését jelentené. Azért nem akarnak bányát, mert attól tartanak, hogy a kitermelés megindításával eltűnik a hegy. A kitermelést ugyanis külszíni fejtéssel végzik. A lakosok a természetet, a hegyoldalt, az erdőt, az élővilágot, a vizeiket, a közeli szőlőskerteket, gyümölcsösöket féltik.
A Veszprémi Megyei Kormányhivatal a Magyar Hang kérdéseire megküldött határozata szerint a Modre Bergbau annak ellenére kapott környezetvédelmi engedélyt – feltételekkel –, hogy nem minden érintett támogatta a bányanyitást. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park is tamáskodott több szempontból. Emlékeztettek, hogy a bányaterület egy része Natura 2000-es besorolású természetvédelmi terület. Ezeket olyan erdő borítja, amelyben védett állat- és növényfajok élnek. A nemzeti park álláspontja szerint a bükkösökkel és tölgyesekkel együtt a védett fajok – szarvasbogarak, cincérek – egyedei megsemmisülnek. A nemzeti park szerint a bányászat a Sarvaly-forrást is elapaszthatja.
A Modre Bergbau nevében eljáró bányamérnök szerint a fajok életterét viszont nem a bányászat, hanem az erdő kitermelése szünteti meg, továbbá a faj élettere nagyobb bányaterületnél, így fennmaradásuk nem kerülne veszélybe. A hatóság arra jutott, hogy a bányászat a Dunántúli-középhegység karsztvizeire érdemi hatást nem gyakorolna; a bánya határából a közeli vadászház vízellátását biztosító Sarvaly-forrást is kőzetréteget választja el a bányától. A bányaterület Natura-védettség alá eső részein azonban megtiltották a kitermelést, az itt élő védett fajokat pedig meg kell óvni.
A katasztrófavédelem azzal a feltétellel járult hozzá az engedély kiadásához, hogy a bányanyitás után évente kétszer be kell vizsgáltatni a Sarvaly-forrás vizét, és tilos a bányaterületen gépeket javítani és mosni. Ezen kívül például csak mobilvécék telepítését engedélyezték a cégnek. A rekultiváció pedig teljes erdőcserét jelent, így elvileg évtizedek múltán új erdő nő majd.
A határozatból kiderül az is, hogy a bazaltkövek aprítását egy önálló ásványfeldolgozóban végeznék, de annak helyét nem nevezték meg. A határozat szerint a 43 hektáros bányaterületen évente legfeljebb 80 ezer köbméter bazaltot termelhetnek ki. A kitermelést az előrejelzett 65 évnél hamarabb is leállíthatják, de akár évtizedekkel is meghosszabbíthatják.
A teljes írás a Magyar Hang oldalán érhető el.