Ismert, a vadásztársaságok számára kilövési engedélyeket épp a nagyvadakra adnak ki, mert kicsikből, például nyúlból nincs túl sok. Az elmúlt évtizedekben ugyanis ahogy nőtt a nagyvadak létszáma, úgy csökkent a kicsiké. Ilyenkor a védekezés abban merül ki, hogy egyeztetik a vetéstervet a vadásztársaságokkal, majd „a gazdák elvetik a kukoricát, és jelzik ezt a vadászok felé. Ekkor a vadgazda a vetett területekre koncentrál, s közösen végzik az őrzést vagy a vadkárelhárító vadászatot. Ahol egy picit még durvább a helyzet, ott ideiglenesen villanypásztorral is védik a területet” – fejtette ki Kemenszky Péter.
A vadkárelhárító őrzés nem jelent feltétlenül vadászatot. A fegyverrel nem rendelkező őrök jelenlétükkel zavarják az állatokat, ha ugyanis ott vannak, a vad nem jelenik meg a területen.
„Az őr rak a terület sarkán egy tüzet, kivisz egy kutyát, hóna alá vesz esetleg egy rádiót, időnként körbejár, zajt okoz, szaganyagot hagy kint, papírzsebkendőt dob el, lámpázik. Maga az őrzés ezt jelenti” – írta le Kemenszky Péter, aki szerint ez nem egy „szép” feladat ahhoz képest, amilyen élményt egy őszi szarvasbőgés okozhat, de kötelesség – olvasható az inforstart.hu oldalán, ahol a rádió hanganyaga is meghallgatható.