Új funkciókat kap az egykori malom Gyenesdiáson (likebalaton.hu)

A helyben frissen sült kenyeret kóstolhatják, mellé a fűszerkertben termett növényekből készült teát kortyolgathatják hamarosan a vendégek Gyenesdiáson, az egykori malomban. Az épület felújítása hamarosan befejeződik, így októbertől már látogatható lesz a régi-új látványosság.

Még a helyiek közül is kevesen tudják, hogy egykor egy vízimalom működött a településen, hiszen a nagyközség egyik kis zsákutcájában található. Igaz, közel az iható vizű János-forráshoz, mely viszont már sokak által ismert pihenőhely. A malom évtizedek óta nem működik, s egyre romlott az állapota. Ezért az önkormányzatnak már régi terve volt a felújítás – írja a likebalaton.hu.

Az első írásos emlékek a malomról 16. század közepéről származnak, egészen pontosan 1551-ből, de azt nem tudjuk, hogy ki és mikor építette. Először oklevelek említik egy “diási pör” kapcsán. Ide hordták az őrölni való gabonát messze környékről

– mondta el Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere, aki felkutatta a malom történetét. A helytörténeti kutatás során egyébként kiderült az is, hogy hajdanán a környéken több malom is működött, melyek azonban nem maradtak meg.

A településvezető kifejtette: egykoron a Talabér család tulajdona volt, ezért is hívták eredetileg Talabér-féle vízimalomnak. A Talabér – családtól a két világháború között az Osvald-család tagjai vették meg az épületet, akiknek még a leszármazottai élnek a nádfedeles egykori molnárházban.

Osvaldék gépesítették a malmot – dieselmotor meghajtásúra alakították. Az épületet 1949-ben, az államosításkor elvették tőlük, csak a molnárházat tarthatták meg. A szocializmus éveiben kezdett pusztulni a malom, melyben összetörték a berendezéseket. Az épület az 1960-as évekig üresen állt. Később Hernád Tibor evangélikus lelkész az 1950-es, ’60-as években létrehozott egy gyűjteményt, hogy ami megmenthető Gyenesdiás múltjából, az legyen együtt egy kiállítótérben. Ezt a malomépületet nézte ki erre: másfél évig helytörténeti kiállítás volt itt, melyen láthatóak voltak tulipános ládák, szőlőművelő, borászati, fafaragó mestermunkák, iskolatörténeti iratok. 1963-ban megszűnt a kiállítótér, mivel az épületet a járási tanácsi és pártvezetés szolgálati lakásnak nézte ki. A tárgyak a keszthelyi Balatoni Múzeum pincéjébe kerültek – folytatta a történetet a településvezető. Jóval később, már a rendszerváltás után a gyűjtemény egy részét sikerült visszavinni Gyenesdiásra, ezek ma a Pásztorházban, a helytörténeti kiállításon láthatóak. De visszatérve a malomra: miután kiürült, átalakították és munkáscsaládokat költöztettek az épületbe. Az akkori építkezések jelentős károkat okoztak az épületben, ezek egy része a mostani felújításkor derült ki.

A malom épületéhez szinte csoda révén jutott az önkormányzat 2014-ben.

Az épület tulajdonosai – idős hölgyek – bejöttek hozzám, és azt mondták: polgármester úr, látjuk, hogy szereti a helytörténeti dolgokat, mi odaajándékozzuk az egész épületet az önkormányzatnak. Én ezt hittem is meg nem is. Egészen addig, mint alá nem írtuk a teljesen ingyenes ajándékozási szerződést

– meséli ma is csodálkozva Gál Lajos. Azóta szövögette a terveket a település: hogyan lehet felújítani az épületet és milyen funkciót lehet neki találni. Az eredeti működést nem lett volna érdemes visszaállítani, hiszen feldolgozandó gabona nincsen a környéken, így nincs szükség működő malomra. A cél az lett, hogy egy turisztikai látványosságot, kiállítóteret hozzanak létre. De az épület múltját nem feledve a malomkerék továbbra is ott lesz az épületnél.