Természeti kincsek a balatonfőkajári temetőben (veol.hu)

Néhány éve magyar kutatók 17 ország 2800 temetőjében mérték fel a természeti értékeket. A kutatómunka során derült ki, hogy a temetők kultúrtörténeti-néprajzi értékeinek fennmaradása és a természeti értékek továbbélése szorosan összekapcsolódik. A kutatás eredményeiből egy könyv is született Élet a halál után címmel, melynek egyik társszerzője Mészáros András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őre. Vele látogatta meg a veol.hu a balatonfőkajári temetőt, ahol igazi kincsekre bukkanhat az ember.
– A laikusok sokszor azt gondolják, hogy a temetők mesterséges területek, ahol csak ültetett növények vannak. Valójában a legtöbbször természetes gyepekben, esetleg ligetes erdőkben, gyümölcsösökben alakították ki temetőket, melyek így a táj eredeti növényvilágának megőrzői. A régi temetőhasználat lehetővé tette, hogy ezek az élőhelyek szinte változatlan formában fennmaradjanak. Ennek különösen az értékes mezőgazdasági területeken – az Alföldön és a Mezőföldön – van jelentősége, ahol az idők folyamán szinte minden alkalmas területet felszántottak, és nagyon visszaszorultak a természetes élőhelyek. Ezekben a kis temetői fragmentumban tudtak fennmaradni az eredeti flóra szigetei. A balatonfőkajári temető azért különösen értékes, mert a település két táj találkozásánál fekszik. Ez már ugyan a Mezőföld, de a Balaton-felvidék hatása is nagyon erős, a mezőföldi flóra mellett a Balaton-felvidékre jellemző növények is megtalálhatók itt. A sírkert egy kis dombon található, többféle kitettségű, változatos élőhelyekkel, ezért a szokásosnál még fajgazdagabb – hangsúlyozza Mészáros András.

A balatonfőkajári temető református oldalán, régi sírok mögött, bokrokkal benőtt terület szegélyén a virágzó szirti gyöngyvessző sarjtelepét találjuk. A szirti gyöngyvessző térségünkben kifejezetten ritka növény. A Mezőföldön mindössze két állománya volt ismert, valamint a közeli Balaton-felvidéki Felsőörsön található egy kicsiny állománya.

A balatonfőkajári gyöngyvessző vagy nagyon régtől a temetődomb eredeti növényzetének tagja volt, vagy egykor a falu határában dolgozó, a növényre felfigyelő földműves ültette azt egy sírra. Ez a gyönyörű fehér virágzatú cserje gyökérsarjakkal évente akár 30-50 centimétert is képes kúszni, néhány évtized alatt jelentős távolságokra is eljut.

A temetőkben sokszor igazi ritkaságokra lehet bukkanni, de a temetkezési szokások, valamint a temetők gyepkezelésének megváltozása miatt ezek a helyek is egyre fajszegényebbekké válnak. Az évi többszöri fűnyírás nem kedvez a védett növényeknek. A temetőlátogatók 15-20 cm magasságú gyep esetén már a gondozatlan jelzőt ragasztják a sírkertekre, ami a kezelőket a gyakori kaszálásra sarkalja.

– Sajnos kétféle temetőhasználat vált jellemzővé az elmúlt években: egyrészt amit kezelnek, azt nagyon intenzíven kezelik, évente akár négyszer-ötször damilos fűkaszával, fűnyíróval vágják a gyepet. Másrészt, amit nem kezelnek, ahhoz egyáltalán hozzá sem nyúlnak, ott a gyepek teljesen eltűnnek a felnövő cserjésekben, és lassan erdősül a temető területe. A bokrosodó részeken gyakran megtelepszik a bálványfa, és nagyon erőteljesen nő az orgona is. Régen a kántor, a pap vagy a tanító járandósága volt a kaszálás, amit évente egyszer, legfeljebb kétszer meg is tett, és a szénát feletették az állatokkal.

– Néhány emberöltővel ezelőtt még mások voltak a temetkezési szokások, hiányoztak a teljesen fedett műmárvány sírok, de még a betonkeretes sírok sem voltak jellemzők, egyszerű fejfákat, kereszteket állítottak a halottaknak. Ezek körülbelül ötven évig – amíg a hozzátartozók emlékeztek – megvoltak, aztán elkorhadtak – tette hozzá Mészáros András.

A védett virágok közül az itt is megtalálható vetővirág nem bánja a gyakori kaszálást, februárban hozza a leveleit, és május elejére eltűnik a területről. Így csak az első, áprilisi kaszálás érinti, és apró termete miatt ilyenkor sem sérül nagyon, így fordulhat elő nagy számban a sűrűn kaszált temetőkben. A balatonfőkajári temetőben tizenhárom védett fajt ismernek a szakemberek. Nagy állományú a vetővirág, de található itt pusztai meténg, törpe mandula, selymes boglárka, selymes peremizs, tarka nőszirom, apró nőszirom, tavaszi hérics, termetes habszegfű, hengeres peremizs, erdei borkóró, kései pitypang, és a már említett szirti gyöngyvessző is.