Mára szürreális turisztikai attrakcióvá vált a rendszerváltozáskor elnéptelenedett szentkirályszabadjai volt szovjet laktanya. A hajdani katonavárost az elmúlt évtizedekben – nincs rá jobb szó – széthordták, csak a falai maradtak meg, a „kibelezett” ingatlanok nyomasztó, néha lidérces látványt nyújtanak.
Pedig hazánk egyik legnagyobb szellemvárosa valamikor pompás körülményeket biztosított az ott lakó mintegy hétezer keleti szomszédunknak, akiknek szórakozásáról színház és mozi is gondoskodott, míg a most omladozó építmények helyén vendéglátóhelyek és üzletek sorakoztak.
Mióta a területen ismét a természet az úr, mindent gaz, bokor és fa lep el, a vegetáció maga alá gyűrte az egykoron kialakított parkokat, udvarokat és játszótereket, miként a volt sportpályát is, ám a dzsungelként terjedő vad növényzet az utakat sem kerülte ki. A bozótos utcák mentén elhagyott és veszélyes épületek állnak, sok helyütt már a tetőszerkezet sem biztonságos, ahol mégis az, mint például a paneltömbök negyedik emeletén, ott különféle növények – nem ritkán fák – törnek az ég felé. Másutt már a falak is romokban hevernek, vagy épp omlásnak indultak, kicsivel arrébb beszakadt födém tátong, mivel az enyészet nem kímél semmit. Ám sokáig az ide tévedt „gyűjtők” sem távoztak üres kézzel, amit az oroszok és az ukránok a kivonulásukkor itt hagytak, annak lába kelt. Ajtóknak, ablakoknak, korlátoknak, fűtőtesteknek, burkolatoknak, szanitereknek és különböző vezetékeknek, az így „nyert” fának, fémnek és minden más egyébnek máshol már megvolt a helye. A kitört üvegdarabokra ellenben senki sem volt vevő, az építési anyagok mellett nagy halmokban hever a lábunk előtt. A kifosztott helyiségek megmaradt falain, az épületek lépcsőházaiban már csak idetévedt graffitisek nyomai árulkodnak, akik mindent összefirkáltak a különleges festékrajzaikkal.
A teljes cikk és a fotógaléria itt található.