Birkás Balázs tolmácsolt Helmut Kohlnak, Lech Wałeşának, Václav Havelnek, majd nyakkendőit kettévágva életmódot váltott. A vízimolnár ősei által 1762-ben építtetett, azóta százszor fehérre meszelt ház timpanonja az egyik forgalomban lévő magyar bélyegre is rákerült. Gyermekkora kedves helye is a környék. Miután az 1939-ben született Birkás Balázs szülei elváltak, ő a három hónapos nyári és a hathetes szénszünet alatt mindig itt, az apai birtokon tartózkodott.
A német anyanyelvű Birkás Balázs az érettségit követően volt autószerelő- és fényképészinas, járt műszaki egyetemre, de egyik képzést sem fejezte be – olvasható a szabadfold.hu riportjában. A Csepel Műveknél tervezőirodában dolgozva kapott külkereskedői állást, ahol huszonnyolc évet húzott le. Német és angol nyelven beszélve az „egyedi gépgyár” acélcsőgyártási üzleteiről tárgyalt a világ sok pontján. Európában csak Luxemburgban és Portugáliában nem járt, és eljutott távoli helyekre, például Indiába, Bangladesbe és Nigériába.
Nyelvtudására alapozva 1987-ben lett kereskedelmi jogra specializálódott magánzó. Az egyik szentbékkállai szoba falán egy olyan képet látni, amelynek üveglapja alá négy nyakkendőnyelvet tettek. Ő, aki a szigorú dresszkódnak megfelelően örökké nyakkendőt viselt, amikor magánzó lett, a leggyakrabban hordott négy nyakkendőjét egy-egy nyisszantással megrövidítette, és kirakta, hogy emlékeztessen rá, soha az életben ilyen „nyakszorító” helyzetbe ne kerüljön.
Német megrendelőkkel kapcsolatban álló jogi irodáknak kezdett fordítani, tolmácsolni. De mivel az állami vállalatok akkor még nem számolhattak el magánfordítói számlákat, Birkás Balázs kereste az egyéb lehetőségeket is, így 1988–1989-ben a parlament számára fordított, tolmácsolt. Utólag szólva csak néhány alkalommal volt kénytelen nyakkendőt kötni, amikor Grósz Károlynak, Helmut Kohlnak, Lech Wałeşának, Václav Havelnek tolmácsolt vagy éppen német minisztereket kalauzolt.
A rendszerváltást követően jutott hozzá Szentbékkállán a régi családi birtokhoz, ahol rettenetes dzsumbuj volt. A gondozatlan szőlő kesze-kusza indáival megkapaszkodva végigfutott a földön, és a vadrózsás, kecskerágós szövevénnyel még a traktorok sem bírtak. Egy éven át kézi erővel irtotta a burjánzó növényeket, de már azt is tudta, hogy szőlővel nem akart foglalkozni, mert azt nem elég megtermelni, abból bort is kellene csinálnia. A lehetőségek tanulmányozása közepette talált rá a mandulatermesztésre. A terület adottságai a mandula számára jók voltak. „Meszes talaj, 6,8 körüli pH-érték, 550–600 milliméteres éves csapadék, karéjosan védett, jól benapozott déli lejtő.”
Mivel Andalúziában, az Ibériai-félszigeten, Dél-Olaszországban, a csizma sarkánál, Szicíliában, Kaliforniában és Louisianában nagy hagyománya van a termesztésének, így 1991– 1992-ben valamennyi helyszínt felkereste, és tanulmányútját követően 1995-ben és 1996-ban telepített kétezer facsemetét.
Onnantól öt éve maradt a termő időszakig, hogy megtervezze, hogyan adja majd el a készletét. És megtervezte! Ma már egy jobb évben akár egy tonna mandulája is terem, de nagykereskedőkkel nem áll szóba. A külföldiek idejönnek, és öt-tíz kilókat vesznek megtörve. És állandó standja van a káptalantóti piacon is.
Birkás Balázs a környéken rendszeresen tart előadást a mandulatermesztés lehetőségeiről ugyanis azt gondolja, ha jelentős a mandulatermesztés egy régióban, akkor a terméssel már üzletpolitikát is lehet csinálni. Ha valakinek van százhúsz kiló mandulája, azt eladja annyiért, amennyit kínálnak érte az emberek, több termelő viszont már megtarthatja a magasabb árat. És ma már legalább tízezer mandulafa található a Balaton-felvidéken, egyértelműen ez a vidék a fő hazai termőterület.
A teljes riport a szabadfold.hu oldalon olvasható el.