A század első felében kibontakozó vitorlásélet klubjaiban a korszak ismert építészeit is felfedezhetjük a tagok közt. Közülük többen a vitorlázó közösségek otthonául szolgáló klubházak kialakításában is részt vettek. Tóth Kálmán Földváron, Svastits Géza Keszthelyen, Káldy Ferenc Füreden legendás vitorlázók voltak, de Hübner Tibor is fontos szerepet játszott a vízisportélet fejlesztésében.
A vitorlázás iránti igény ma ismét egyre inkább felfutóban van, egyre több kikötőbővítésről és partmenti építkezésről lehet hallani, miközben a vitorlázás igazi sportértéke talán ma már kevesebbeket vonz. Az egykori sportélet, a közösségi terek kialakítása és építészeti kvalitása épp ezért ma is tanulságokkal szolgálhat – olvasható Wettstein Domonkos, az Építész Fórumon megjelent tanulmányában.
A Balaton-parti nyaralótelepek kialakulása új épülettípusokat hívott életre, amelyek a tópart karakterét is formálták. Ezek közé tartoznak a közösségi életben is fontos szerepet játszó kikötői klubházak, amelyek közül már csak néhány lelhető fel eredeti formájában. Az épületek formálásában a korabeli nemzetközi áramlatok, a tengerpartok és távoli tóvidékek inspirációját is felfedezhetjük. Érdemes megvizsgálnunk milyen regionális kölcsönhatások formálták a két háború közti Balaton-part építészeti identitását.
A vitorlázás közösségi épületei már a századfordulón megjelentek a Balaton-parton. A korszak klubéletében elsősorban a felsőbb rétegek képviseltették magukat, az 1912-ben megalapított Magyar Királyi Yacht Club Füreden és Földváron alakított ki reprezentatív központokat. A klub elődje, az 1883-ban Füreden megalakult Stefánia Yacht Egylet számára Hauszmann Alajos tervezett faszerkezetű klubházat, amely a korszak kedvelt hegyvidéki villa architektúráját alkalmazta a vízparti funkcióhoz. A házat 1921-ben „áthelyezték”: az eredeti formát követve és egyes szerkezeteit újból felhasználva néhány méterrel távolabb építették fel, az eredeti faszerkezet helyett már falazott szerkezetekkel.
A földvári kikötőben szintén hamar pezsgő klubélet alakult ki. 1905-ben épült fel a közelmúltban megújított Balaton Klub tágas közösségi tere. A Zielinski Szilárd és ifj. Ray Rezső által tervezett épület az ország első nem ipari célú vasbeton szerkezetű épülete volt, az architektúrája a fa építészet logikáját a vasbeton formálásával értelmezte újra. Az épület innovatív megjelenése a későbbi klubépületek számára is irányadóvá vált. A közelében állt az „Indián-telep” néven is ismert Törley-ház is, amely az államosításig szintén a klubéletet szolgálta. Tervezője a korábbi klubház tervezésében is részt vevő ifj Ray Rezső volt, a vasbeton szerkezetek innovatív formálására törekvő szemlélete a Törley-ház megjelenésében is érvényesült. A ház nevét a pezsgőgyáros építtetője, Törley József nyomán kapta. A szocializmus idején mindkét ház új funkciót kapott, a Balaton Klub a Hajtóműgyár, a Törley-ház az RIV Golyóscsapágy üdülőjeként működött. Sajnos utóbbi épület a Balaton Klubbal szemben nem kapott újabb esélyt, néhány évvel ezelőtt elbontották.
A harmincas években már a középosztály is bekapcsolódott a vízisportéletbe és ekkortól egyre több építész neve bukkan fel az egyesületek névsorában. A keszthelyi székhelyű Svastits Géza nemcsak a Balatoni Intéző Bizottságban játszott fontos szerepet, de a Keszthely Yacht Club életében is aktív szervezőként lépett fel.
Balatonfüreden Káldy Ferenc építész a vitorlássport kiemelkedő alakja és rekordere volt, építőanyaggyártóként és kivitelezőként több balatoni klubház felépítésében is részt vett. Alkotóként az ő nevéhez fűződik a füredi hajógyár nagyfesztávolságú csarnokának és az 1933-ban alapított Hungária Yacht Club épületének megtervezése. A HYC szervezetében vezetőségi tag volt és ő maga is sokat tett azért, hogy a klubház az eredeti tervekkel ellentétben ne Siófokon, a MAC területe mellett, hanem Füreden épüljön fel. A bencés rendtől végül sikerült egy nehezen megközelíthető, iszapos, nádas területet megszerezni, a feltöltéséhez és rendezéséhez azonban nem volt anyagi erőforrása a szervezetnek.
A siófoki kikötőben található hajózási sziget a sportklubok otthonává vált a két háború közti időszakban. A szigeten ma is áll a Balatoni Yacht Club első épülete, amelyet Kocsis Tivadar tervezett. A historizáló formavilágú épület 1923-25 között épült fel, majd a BYC 1935-ben egy további kétszintes épületet is emelt a szigeten.
A Magyar Athleticai Club motorsportosztálya 1932-ben építette fel klubházát a siófoki kikötőben. A tervezésre Hübner Tibort kérték fel, aki maga is aktívan részt vett a vízisportéletben.
A földvári vitorlás közösség ma is őrzi Tóth Kálmán emlékét, akit vitorlás körökben „Káli bácsiként” ismertek. Pályája elején a Duna Gőzhajózási Társaságnál dolgozott és szabadjeggyel beutazhatta Európát. A népi építészet emlékeinek dokumentálásában játszott úttörő szerepe mellett a Balatoni Intéző Bizottság tagjaként aktív szerepet játszott a települések rendezésében. A Balaton-partra több vitorlás klubházat is tervezett (Siófok, Füred és Szemes). Az ő tervei szerint készült el a balatonföldvári kikötőben álló Királyi Magyar Yacht Club épülete, amely ma már a Spartacus Vitorlás Egylet tagjait szolgálja. A ház terveit 1938-ban készítette el, a vízpart felé megnyíló épület homlokzata a kilátásra szerkesztett íves formát kapott. A kivitelezésben a füredi HYC klubház kapcsán bemutatott Káldy Ferenc is részt vett. A ház formálásában a tájjal kialakított közvetlen kapcsolat jelentette számára a kiindulást. Tóth Kálmán emlékére az épület elé helyezték egykori vitorlásának horgonyát.
A déli part kisebb települései közül Balatonszemesen bontakozott ki pezsgő vitrolásélet. A helyi civil élet központjaként, a kikötőtől kissé távolabb épült fel a fürdőegyesület klubháza, a Vigadó, ugyanakkor az épület kialakításánál a vitorlás klubélet igényeinek kiszolgálására is tekintettel voltak. Tervezője, Wälder Gyula a korszakra jellemző stíluspluralizmus hatására a historizáló és modern tendenciák kölcsönhatásában formálta a könnyed, vízparti épületet. A formálásban a korabeli olasz tengerparti építészet analógiái is felfedezhetőek, jellegzetes eleme a siófoki épülethez hasonló kilátó torony.
Az északi parton, Füred mellett, Almádiban korán indult el a vitorlás klubélet. Már 1913-ban megalapították a Balatoni Yacht Club Almádi Osztályát. A klub életében fontos szerepet játszott Györgyi Dénes, aki az osztály háznagya lett és akinek balatoni tevékenységéről korábban már írtam a sorozatban. Bár a klub épületére 1922-ben kidolgozott egy tervet, ez azonban végül nem valósult meg. Helyette 1925-ben Hendrich Antal tervei szerint épült fel az átalakításokkal ma is álló klubépület. Györgyi Dénes később még egy kisebb személyzeti épületet is tervezett a klub számára, amely megvalósult.
A Tihanyi-félsziget csücskén álló Tihany Yacht Club épülete különleges formálású, és a civil összefogás erejét is megmutatja. Tervezője az a Virágh Pál, aki a harmincas években a dél-német irányzatok hazai közvetítésében is részt vett. A vitorlásklub kialakításában is felfedezhető a Stuttgarti Iskola hatása.
ház felépítésében a budapesti piarista gimnázium 2. számú cserkészcsapatának öregdiákjai vettek részt, Virágh Pál maga is piarista öregdiák volt. Az épület 1934. július 1-jén készült el, a felszentelését Sík Sándor piarista rendfőnök végezte. A klub működése 1949-ben ellehetetlenült, ezt követően az ingatlant átadták a Magyar Vitorlás Szövetségnek. Később különböző állami vállalatok és szervezetek üdülőjeként működött. Az eredeti épületet időközben jelentősen átépítették.