Az Árpád-házi királyok idején a falut Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos Sal volt, akitől fennmaradt két végrendelet. Salföld mai neve ismerősen cseng művészberkekben és a kirándulók számára egyaránt. A Káli-medencét határoló, egyedülálló, élő skanzennek is beillő településnek hírét vitte mára a betelepült művészek sora, a természetvédelmi major, a romantikus pálos kolostorrom és a kőtenger, hátán az ősborókással. Ritka, hogy egy ennyire kicsi falu ilyen gazdag legyen természeti és épített örökségekben.
A határban az érkezőt a nagy területű kőhátak maradéka, a pannon kőtengerek egyike fogadja, az ősborókással. A borókák közt a festményre kívánkozó, különleges alakú homokkövekbe a víz és a szél kis tavakat vájt. A kvarchomokkő sziklák nemcsak a mezőn, az udvarokon is különös látványt nyújtanak. Gondozott porták jellemzik a falut, vakolatlan kőfalremekek, zömök ívek és oszlopok, párkányok. A meszelt, fehér falakon vakolatdíszek, macskalépcsők jellemzik a házakat – mutatja Fábián Gusztáv polgármester.
– Azért feltűnő itt a sok rendbe hozott épület, mert arányaiban több van, mint a Káli-medence egy nagyobb településén – mondja, miközben a főutcán a faluház felé sétálunk. – A hetvenes években vezetékes víz nélküli falu volt Salföld, lepusztult részekkel. Kopott bájával, a Balaton közelségével a filmesek, értelmiségiek számára romantikus, eldugott helynek számított. Aztán elkezdődött a rekultiváció, de az őslakosok elmentek. Szerencsére a bebíróknak volt igényük a régi házak korábban elbontott oromfalainak visszaállítására, a klasszikus falukép visszahozására.
Mára szinte mindegyik ilyen – mutatja a polgármester, aki szerint hatvanan élnek ma a faluban. Utoljára talán öt éve fordult elő, hogy egy házat lakhatási céllal vásároltak meg. Többnyire nyaralónak használják az ingatlanokat, vagy befektetésnek veszik. Néhányan kiadják, de több szálláshelyre lenne igény. Nyaranta a Salföld dalföld fesztiválra és a Pajta Galéria eseményeire már sok vendég érkezik. Azonban mostanában a művészek nem vásárolnak házat, legfeljebb az értelmiségiek.