Rendszeresek voltak a határvillongások a vármegyék között (sonline.hu)

Ötödik legnagyobb vármegyeként Somogyhoz tartozott egykor Szigetvár, viszont Siófok nem. Somogy határait a szigetvári Almás-patak és a Sió jelölte ki valaha. A dél-dunántúli vármegyék konfliktusairól és együttműködéséről is szó esett a 43. Somogyi Levéltári Napokon Kaposváron.

Kazsok, Igal, Somogyszil, de még Ráksi is Tolnához tartozik, és nem Somogyhoz – ezzel a követeléssel léptek fel a tolnaiak az 1720-as évek közepén. A vármegyék határainak kérdése a török kiűzése után vált fontossá, és nem hatalmi, hanem gazdasági okokból, mert a települések nem akartak kétfelé adózni.

Bátran vigyétek az ügyet Somoggyal és Baranyával szemben, hiszen nekik nincsenek irataik – tanácsolták uraik a tolnaiknak. Lápafő ügyében nádori döntés született, és mivel a török korban nem Somogyban volt az irattár, hanem Zalában, ezért a somogyiak nem tudtak álláspontjukat alátámasztó iratokat benyújtani.

Lápafőt végül Tolnához csatolták, és az Eszterházyak elfogulatlanul tudtak dönteni, hiszen mindkét vármegyében óriási birtokaik voltak. Minderről Maul-Link Dóra, a tolnai levéltár igazgató-helyettese beszélt kaposvári előadásában.

A dél-dunántúli vármegyéket összekötötte a Balaton, és a reformkorban az országos központi hatalommal szemben egymás között bonyolították le az információk cseréjét, de sok vitás kérdést is kellett rendezni, derült ki a tanácskozáson. 1977 óta rendeznek levéltári napokat, és az idén regionális kitekintést adnak a vármegyék közti kapcsolatról, mondta a megnyitón Polgár Tamás, a MNL Levéltár Somogy Vármegyei Levéltárának igazgatója. A XX. századról szólva a helyi pártelit Somogyon túli kapcsolatairól beszélt Bertalan Péter történész, és Takáts Gyula hagyatéka révén az irodalom is terítékre került.

A cikk folytatása itt elolvasható.