Egy 2015. novemberi konferencián Bagyura János, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy 1990-ben a ragadozó madarak táplálékának nyolcvan százalékát az ürge adta, három éve mindössze három százalékát. Így kénytelenek mást fogyasztani, ami olykor az emberrel való konfliktushoz vezethet. A sólymok főként seregélyt és bíbicet, a parlagi sas a szintén fogyó hörcsögöt, mezei nyulat zsákmányolja.
A korábban mezőgazdasági kártevőként számontartott közönséges ürge 1982 óta védett. A védelem ellenére számuk ijesztő mértékben fogy, így 2012-ben fokozottan védett faj lett. A szétforgácsolódott, maradék állomány csökkenésének oka elsősorban élőhelyük pusztulása. – A rendszerváltás utáni évtizedben egymillió külterjesen tartott állat tűnt el a legelőkről, így a gyepek elgyomosodtak, leromlottak, fokozatosan cserjésedtek.
Az ürge azonban a rövid füvű gyepeket szereti, ahonnan a ragadozókra lát – tájékoztatott Fidlóczky József, aki az idén véget ért, az Európai Unió támogatásával a parlagisas- és a kerecsensólyom-állomány táplálékát adó kisemlősök védelmén és megmentésén dolgozó Raptorspreylife programot vezette. A projekt elsősorban az ürge, a hörcsög, a földikutya, a magyar csíkosegér és a mezei nyúl állománycsökkenésére koncentrált.
Siker a Balatonnál
Az ürgeállomány drasztikus csökkenése mellett sikerekről is be lehet számolni. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén az első ürgéket 2003-ban telepítették – a szentkirályszabadjai reptérről hoztak példányokat a tihanyi Belső-tó melletti legelőre. A jelenlegi állomány létszámát mintegy 1500-2000 egyedre becsülik. A telepítés óta eltelt időszakban az első ürgék utódai már szinte teljesen elfoglalták a tó mellett rendelkezésükre álló élőhelyet. (Az állatokat eleinte kiöntötték, majd hurokkal fogták be, végül a szlovák kollégák tanácsára csaliként almát tartalmazó csapdákat használnak.)
A ragadozó madarak mellett a macskák és a rókák is irtják őket (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Az áttelepítésre azért van szükség, mert napjainkban még a legnagyobb ürgeállományok is szigetszerű élőhelyeken élnek. Az elszigeteltség káros hatásaira a projektben elvégzett genetikai vizsgálatok is felhívták a figyelmet. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársának beszámolója alapján az eredményekből egyértelműen látszik, hogy az ürgék a közelmúltig egymással összefüggő, szaporodási közösséget jelentő populációs hálózatokat alkottak. Gyakorlatilag csak a nagy folyóink (Duna, Tisza) szabtak némi gátat a gének szabad áramlásának.
Az emberi hatások eredményeként ma megfigyelhető, hogy az állományok egymástól elszigeteltsége nagyon káros és veszélyes az ürgék fennmaradása szempontjából. Ez a faj egyszerűen nem ilyen feltételekhez alkalmazkodott. Megoldásként felmerülhet a külső populációból történő vérfrissítés lehetősége. A szakemberek szerint a még meglévő közeli élőhelyek kapcsolatának megteremtése nagyobb jelentőségű és fontosabb az állomány megmentése céljából, mint a vérfrissítési célú betelepítés.
A magyaridok.hu teljes cikke itt olvasható.