A Balatonnál szükségszerűen négy évszakos turizmusgazdaságot kell kiépíteni. Egy modern, digitális, fenntartató, egész évben működő turizmusgazdaságot. A mostaninál kiegyenlítettebb forgalom, vendégszám, az év hónapjai között egyenletesebben eloszló bevétel, jövedelem – fogalmazott a VisitBalaton365 ügyvezetője.
Turisztikai nézőpontból legalább „öt Balaton” él ma egymás mellett – fogalmazott a turizmus.com-nak adott interjúban Princzinger Péter. A VisitBalaton365 ügyvezetője szerint a térség mintegy 250 ezer ember otthona, Debrecen lakosságát jóval meghaladó népesség, hatalmas területen szétszórtan, 177 településen. Itt születtek, itt nőttek fel, vagy ide tértek vissza, egy viszonylag gyorsan elöregedő lakosságról van szó. Ők nem turisták, hanem a tóhoz, a térséghez, a szűkebb környezetükhöz, településükhöz érzelmileg kötődő emberek, akik még két csoportra oszthatók: akik érdekeltek a turizmusban, és akik nem. A harmadik csoportot alkotják azok a beköltözők, második otthonnal rendelkezők, akik szintén már balatoninak érzik magukat, és közülük sokan tesznek is a desztináció fejlődéséért, és nem csak „használják” a térséget.
Végül vannak a balatoni vendégek, de ez is egy igen heterogén sokaság: más-más nemzetiségű turisták és belföldiek, több napra érkező vendégek, vagy egy napra érkezők, esetleg rokonok, barátok házában megszálló látogatók. Ezen belül is két fontos csoport különíthető el: azok a vendégek, akik a „génjeikben hozzák”, hogy a magyar embernek „jár” az olcsó balatoni nyaralás, és azok a jobb vásárlóerejű látogatók, akik igénylik, és meg is fizetik a minőségi, prémiumszolgáltatásokat.
Értelemszerűen következik ebből, hogy a Balatonnak nagyon sokféle igényt kell kiszolgálnia, hogy mindezek a „felhasználók” megtalálják, amit keresnek, mindenki jól érezze magát, és egymást se zavarják.
Beszélt arról is, hogy mivel a tó és környéke – nagyon helyesen – kiemelt védelmet élvez, így jogilag tilos bármilyen jelentős környezetterheléssel járó ipari tevékenység, tehát itt nem lesz autógyár, sem vegyipari üzem, sem logisztikai park. Ami örvendetes, de emellett azt is látni kell, hogy ez korlátozza, nehezíti az innovatív vállalatok, korszerű technológiák, ezekkel együtt a nagy foglalkoztatók megjelenését a térségben. Munkalehetőségek nélkül pedig gyengül a térség népességmegtartó képessége.
Ami a szezonalitást és a térbeli sűrűsödést illeti: a turisztikai forgalom időben nem egyenletesen oszlik el az év hónapjai között, hanem a vendégek és a vendégéjszakák 60 százaléka a nyári 10 hetes időszak, a június végétől augusztus végéig terjedő főszezonra esik, míg az év többi hónapjában lényegesen visszaesik a kereslet.
A turisztikai forgalom és költés térben is erősen koncentrált, a turisták 55 százaléka 8 part menti települést látogat meg, a vendégek további 40 százalékán pedig 30, szintén part menti település osztozik. Azaz a parttól néhány kilométerrel távolabb található települések és az itt működő szolgáltatók alig, vagy egyáltalán nem részesednek a turisztikai forgalomból.
Elmondta: mi, magyarok tettük ilyen szezonálissá és területileg koncentrálttá a balatoni turizmust. Az ’50-es, ’60-as évek terület- és településfejlesztési döntései, az állami építőipar által létesített, hőszigeteletlen szállodák, vállalati üdülők, a szakszervezeti üdültetési, beutalási rendszer, az Európában kuriózumnak számító két és fél hónapos nyári iskolaszünet, amikor „egyszerre ér rá” 150 ezer pedagógus, 1,5 millió iskolás diák és a szezonális munkaerő bázisát jelentő 200 ezer egyetemi-főiskolai hallgató, a munkáltatók szabadságkiadási gyakorlata, a nyári ítélkezési és igazgatási szünet – mind-mind hozzájárult a kialakult helyzethez.
Princzinger Péter a megoldást abban látja, hogy a Balatonnál szükségszerűen négy évszakos turizmusgazdaságot kell kiépíteni. Egy modern, digitális, fenntartató, egész évben működő turizmusgazdaságot. A mostaninál kiegyenlítettebb forgalom, vendégszám, az év hónapjai között egyenletesebben eloszló bevétel, jövedelem. A turisztikai szolgáltatók és szolgáltatások nem koncentrálhatnak csupán júliusra és augusztusra, sem pedig a tavat akkor „lerohanó” vendégekre. Hanem ugyanúgy ki kell szolgálniuk a helyieket, a beköltözőket, a második otthonnal rendelkezőket is. Hiszen itt van a térségben 350 ezer potenciális vendég! Aki ugyanúgy jó minőségű környezetben szeretne élni, dolgozni, mint a rövid időre érkező turista.
Példaként említette, hogy ha meglátogatunk egy helyes osztrák, szlovén vagy olasz várost, nem pusztán az épített és a természeti környezet miatt érezzük jól magunkat. Hanem attól, hogy kedves, mosolygós, boldog, egészséges helyiek közé érkezünk, jókedvű lakosokkal találkozunk a kávézókban. A vendégközpontú megközelítés mellett nyitottnak kell lennünk az élménytér koncepcióra is. Semmi újat nem kell feltalálni, a nemzetközi jó gyakorlatokat kell adaptálni.
Az ügyvezető szerint a Balaton-élményt októberben nem a sajtos-tejfölös lángostól kell várni, hanem például egy palack szép bortól, amit festői környezeteben fogyaszthatunk el, akár élő zene mellett. Ősszel a Balaton egy másik, nem kevésbé szép arcát mutatja. Az időjárás a gyalogtúrázásnak, a kerékpározásnak, a vitorlázásnak, a bor- és gasztronómiai programoknak, valamint a szabadidősport-eseményeknek kedvez. Ugyanígy másképp szép a téli és a tavaszi Balaton.
Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy nem kell minden szolgáltatónak bármi áron négy évszakossá válnia, ezt nem is várhatja tőlük senki, nem is lenne reális cél. Szubjektíve teljesen megérthető az az álláspont, ha mondjuk egy családi vállalkozásként működő éttermet üzemeltető házaspár, akik március elejétől szeptember végéig heti hét napon át napi 12 órát dolgoznak, októbertől márciusig szeretnék kipihenni magukat, a családjukkal foglalkozni, vagy éppen elvégzik a szükséges karbantartásokat.