Nincs mit tenni: forgószélként törhetnek be a boltokba a lisztkukacos élelmiszerek (agrarszektor.hu)

Már nem kell sokat várni ahhoz, hogy a boltok polcain valami egészen érdekes és egyáltalán nem megszokott dologgal találkozzunk: ezek pedig nem mások, mint a rovar alapú élelmiszerek. Bár elsőre igen bizarrnak tűnhet, az Európai Unió már zöld utat adott a lisztkukacnak, mint élelmiszernek. Hazánk ellenezte a döntést, és mint kiderült, a magyarok nem túl lelkesek a rovarfehérjék fogyasztását tekintve – pedig a jövőben újabb tücskök és lárvák szolgálhatnak élelmiszer-alapanyagként – írja az agrarszektor.hu.

 

Mivel nemrégiben kezdett csak el berobbanni ez a köztudatba, érthető módon sok a kérdőjel a rovarfehérjék körül és bennünk is sok kérdés fogalmazódhat meg ezzel kapcsolatban – ezeknek próbáltunk most utánajárni.

A rovarokkal többféleképpen találkozhatunk, egészben vagy szárítva is megvásárolhatjuk őket, de fehérjetermékként, snackként, de akár még kekszként is elfogyaszthatjuk őket. De ez még mindig nem a teljes paletta, hiszen hüvelyesekből készült, illetve tészta-alapú ételek összetevőjeként is megjelenhetnek a polcokon. Az tény, hogy kitűnő fehérjeforrások, ám Magyarország álláspontja szerint nincs olyan mértékű fehérjehiány Európában, ami indokolná a rovarfehérjék étkezési célú felhasználását. Mindezek mellett ezen fehérjeforrások fogyasztásának hagyománya sincs a kontinensen.

.

A Földnek és magunknak is jót tehetünk vele

A rovarok tenyésztése számos szempont alapján nevezhető kedvezőbbnek a hagyományos állati eredetű, azaz az emberi szervezet számára esszenciális aminosavakat biztosító alapanyagokkal összehasonlítva. Természetesen a rovaroknak is szükségük van a megfelelő környezeti feltételekre, hogy egészségesen fejlődjenek. Ahhoz, hogy a megfelelő hőmérsékletet biztosítani lehessen, ismerni kell az alapvető környezeti adottságokat. Ebből kifolyólag érthető, hogy miért olyan éghajlatokon volt és van hagyománya a rovarok felhasználásának tápanyagforrásként, ahol a hőmérséklet változásában nincs nagy éves ingadozás, tehát a rovarok egész évben sokasodhatnak és fejlődhetnek. A takarmányátalakítási hatásfokuk is kedvezőbb, tehát, ha egy hagyományos vágóállat tenyésztéséhez használt takarmány termelésre fordított anyag- és erőforrást viszonyítjuk, a rovarok esetében ez is kisebb megterhelést jelent a környezetre
– fogalmazott az élelmiszer-kutatómérnök, Pintér Richárd.

Amennyiben a rovarok megfelelő éghajlaton vagy hulladék hőmérséklet felhasználásával, nehezen felhasználható szubsztrát áramon kerülnek tenyésztésre korszerű technológiával, akkor kijelenthető az, hogy bizony kisebb az ökológiai lábnyomuk, ami manapság kiemelt fontosságú. Tagadhatatlan, hogy az állati eredetű fehérjék nélkülözhetetlenek, azonban a szükséges esszenciális aminosavak különböző növényi eredetű források megfelelő arányú keverékével biztosíthatók. Viszont, az ipari növények termesztése helyigényes technológiákra alapozott agrárterület, de a vertikális termesztésük és az egyre jobb hozamú fajták alkalmazása növeli az egységnyi területen előállítható tápanyag mennyiséget. Azt pedig fontos kiemelni, hogy túlnyomórészt takarmányként kerülnek felhasználásra, nem közvetlenül emberi fogyasztásra.

 

Kincset érő fajták

A fehérje előállítására azok a rovarfajok a legideálisabbak, amelyeknek rövid a fejlődési idejük és minél több mindennel lehet etetni őket, valamint a tápanyag-összetételük kedvező a kiválasztott „szüretelési érettség” fokban. A szabályozás és a kutatói háttér is azt támasztja alá, hogy a legtöbb lehetőség a házi tücsökben, a lisztbogárban, a fekete katonalégyben és a házilégyben rejlik.

 

Marketing vagy valós megoldás?

Bár egyelőre még egy új, kiforróban lévő folyamatról beszélünk, – amivel ráadásul nagyon szkeptikusak is – nem lehet elmenni amellett, hogy a marketingnek nem lehetne hatása akkor, ha nem lenne rá valós igény. Számos esetben ezek szimplán csak trendek, ezt pedig a rohamosan fejlődő információáramlás még jobban lehetővé teszi.

Nem hiszem, hogy például a sushi fogyasztásának terjedése elsősorban a halak egészséges mivolta miatt nyer teret hazánkban. Számos tényező befolyásolja azt, hogy egy élelmiszer mitől lesz sikeres és elterjedt széles fogyasztói körben. A rovarok fogyasztását hazánkban biztosan nem a tápanyagok korlátozott hozzáférhetősége fogja fellendíteni, sokkal inkább a korai elfogadók reakciói, mint például ajánlja-e másnak is az, aki megkóstolta. Valamint, a járulékos „nyereség”, ami az egyre nagyobb igényként jelentkező környezetkímélő források használása – vélekedett a szakember.

 

Fókuszban a takarmánygyártók

Ha a már említett feltételek biztosítottak, akkor a gyártóknak igencsak kedvezhet az, ha rovarokkal is foglalkoznak. Akkor pedig pláne, ha anyagilag is támogatottak a környezetkímélő törekvések. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy számos hagyományos vágóállat számára – például a szárnyasoknak – sokkal természetközelibb tápanyagforrást lehet biztosítani a rovarokkal.

 

Másik komoly problémára is megoldást adhat

A hús és a belőlük készült ételek a legtöbb kultúrában kiemelt helyet foglalnak el a mindennapi táplálkozásban, a gazdaság és a modern technológia pedig lehetővé teszi azt, hogy egyre nagyobb és nagyobb tömeg rendszeresen tudja fogyasztani. Éppen ezért, ördögi körforgásszerűen az igények növekednek és az árak is, sokak szerint ez pedig egyenesen aggasztó. Itt jöhetnek képbe a rovarok: a felhasználásuk mérsékelni tudja a növekvő fehérjeigény kielégítése során keletkező ökológiai károkat, köszönhetően a körforgásos gazdálkodásba illeszthetőségüknek. Azonban nem árt szem előtt tartani, hogy az emberekre hárul a legkomolyabb szerep, hiszen a mértékletesség és a változatos táplálkozás, illetve a tudatos fogyasztók mértékének növelése tudna jelentős változást eredményezni. Ennek hiányában minden más csak kismértékű próbálkozás.

 

Az emberek nem befogadóak

Az eddig leírtak alapján felmerülhet a kérdés, hogyha ilyen sok pozitív hatása lehet a rovarfehérjéknek, akkor miért ennyire szkeptikusak vele az emberek? Ennek több oka is lehet, amelyet Pintér Richárd velősen össze is foglalt:

Azokban a kultúrkörökben, ahol a melegvérű állatok a megszokottak, mint táplálékforrás, ott a rovarok szinte minden esetben kártevőként vannak jelen, például megromlott élelmiszerek környezetében kellemetlen szagok kíséretében. Pedig, ha belegondolunk, egy rántott csirkemellet sem szívesen fogyasztanánk el egy baromfitelepen. Mivel a rovarokhoz egy magyarnak kellemetlen érzések társulnak, így annak gondolata, hogy azokat elfogyasszák, az egyik legjelentősebb alapérzelemre hat, az undorra. Azt tapasztaltam, ha a rovarok megfelelően fel vannak dolgozva, az elfogadás mértéke növekszik. A hagyományokhoz való ragaszkodás és a neofóbia okozza a szkeptikus hozzáállást. Ez pedig a fogyasztók tájékoztatásával változtatható meg.

 

Valóban szükségünk van rájuk?

A rovarok fogyasztásának növelése – mind az állati, mind pedig az emberi szempontból – segíthet abban, hogy a környezeti terheket csökkentsék. Ennek pedig az az oka, hogy minél több anyag kerül vissza a termelés körforgásába ahelyett, hogy az hulladékként jelentkezne, annál jelentősebb a környezetre gyakorolt pozitív hatás. Azt viszont fontos kiemelni, hogy természetesen a rovarfehérje fogyasztása önmagában nem jelent megoldást, hiszen csak a rendszerszintű alkalmazása járulhat hozzá a környezetünk kíméléséhez – írja az agrarszektor.hu.