Veszeli Lajos festőművész nem csak él Balatonalmádiban, de évtizedek óta szívén viseli a város és a Balaton-part esztétikai sorsát. Számos művészi kezdeményezés és megvalósult projekt fűződik a nevéhez, és sosem fogy ki a tervekből. Sorsról, emberi teljesítményekről, a jelen helyzetről, művészetről, és persze a Balatonról beszélgetett a likebalaton.hu munkatársa.
— Hogyan éli meg a jelenlegi vírus miatti helyzetet?
— Szomorúan. Rossz érzéseim vannak, mert megszoktam, hogy emberek vesznek körül, a teraszomon mindig nagy a jövés-menés, együtt dolgozunk, gondolkodunk, és most ez nincs. Betartjuk a szabályokat, nem találkozunk, de a háttérben azért folyik a munka. Festeni most nem festek, mert még nagyon szomorú témák jutnak eszembe, azt meg most nem akarok. Inkább azzal töltöm az időmet, hogy dolgozom a kertben, kövezek, betonozok, fát metszek, fűrészelek. Ezek ugyan amolyan pótcselekvésszerű tevékenységek, de most úgy érzem, hogy a lelki és fizikai erőnléttel kell törődnöm.
Két egyéni kiállítás volt idén betervezve, az egyik Tamásiban a Városi Galériában nyílt volna május 22-én, de ez valószínűleg elmarad. A másikban még reménykedik a művész úr, ez a soproni múzeum rendezésében szeptember közepén nyílna a Várkerületben, a Lábas Ház Galériájában. Témája természetesen a Balaton lenne.
— Nincs lehetőség az első kiállítást elhalasztani?
— Nem akarom. Úgy érzem, hogy ez így rendeltetett, valami miatt ennek most így kellett történnie. Idén a húsvét is más volt, hiszen az egész család nálam szokott összegyűlni. Engem ez az egész helyzet megérint, nagyon érzékeny vagyok az ilyenekre.
A teljes interjú itt elolvasható.