Nekik a Balaton volt a Riviéra – Táncdalénekesek a magyar tengernél (magyarnemzet.hu)

A Balaton minden történelmi korban megadta a magyaroknak a szabadságérzetet, ugyanakkor ez speciális fénytörést kapott a Kádár-rendszerben, amikor messze nem lehetett mindent megcsinálni sem a dolgos hétköznapokban, sem a szabadidőben. Érdekes és szerencsés módon a két szabadságfaktor, a könnyűzene és a magyar tenger nyaranta ezer szállal kapcsolódott egymáshoz, így sok olyan történet kerekedett ki ebből a „házasságból”, ami az utókor számára is tanulságul szolgál, hol a humorával, hol az abszurditásával. A táncdalénekesek sem voltak ezalól kivételek, így Poór Péter, Koós János vagy Korda György ugyanúgy átélték a szocialista realista viszonyok élményeit, mint női előadó társaik, mások mellett Toldy Mária, Mátrai Zsuzsa vagy Szántó Erzsi. Nekik – Németh Lehel slágere után szabadon – a Balaton volt a Riviéra.

 

Koós János több pályatársával együtt többek között az Országos Rendező Iroda (ORI) által szervezett Halló, itt Balaton! című, évről évre színpadra kerülő produkciósorozatra emlékezett vissza szívesen. Mint mondta, minden műsorban el kellett hogy hangozzanak azok a slágerek, amelyeket a közönség a médiából már jól ismert, különben nem lettek volna annyira sikeresek. A programot volt, hogy Bánki László televíziós rendező állította össze, de bárki is tette ezt, a fő szempont az volt, hogy a sikeres számok ne maradjanak ki.

Lehetett bármilyen koreográfia, de abban biztos lehettem, hogy például a Kislány a zongoránál című slágerem el kellett hogy hangozzon.

Elaludtak a vízzel teli kádban

Közmondásos volt Hofi Gézával ápolt mély barátsága, akivel szintén a Halló, itt Balaton! alkalmával ismerkedett meg, ahol Koós Jánost eleinte a Metro, majd leghosszabb ideig az Express együttes kísérte. A produkciókban Hofi Gézán és Koós Jánoson kívül időről időre szerepelt többi között Brachfeld Siegfried, Bilicsi Tivadar és Sárosi Kati. Siófokon volt a főhadiszállásuk, ahol az ORI szobákat foglalt nekik, s egyik este itt történt meg, hogy szalonnasütés közben Koós János elénekelt társai szórakoztatására egy orosz dalparódiát az Alekszandrov együttes és a Szvesnyikov kórus stílusában az oroszra hajazó, de teljesen halandzsa nyelven. A rögtönzött kiselőadás annyira jól sült el, hogy Hofi Géza is beszállt a dalolásba. Az énekes kollégák majdnem megszakadtak a röhögéstől, és egyetértettek abban, hogy ezt a tömény viccet színpadra kell vinni. A két jó barát nem is hezitált sokat, másnap, miután lement a teljes műsor Siófokon, Koós János megbeszélte a kísérő zenekarral, hogy kezdjenek el c-mollban muzsikálni, majd váltsanak át cisz-mollba, és úgy kísérjék őket. A közönség körében óriási tapsot kaptak ők ketten a nem várt és szellemes produkcióért. Ahogy Koós János mondta, ekkor érezték meg, hogy ők ketten milyen jól összeillenek, illetve kiegészítik egymást. „Az egészben az volt a legszebb, hogy nem is kellett összebeszélnünk, hanem minden jött csak úgy magától, és ha már ekkora sikerünk volt, folytattuk a következő esteken is, a közönség nem kis örömére. A spontaneitás ott is megmutatkozik, hogy ha manapság visszanézem egy-egy közös fellépésünket videóról, rájövök, hogy nem is mindenre emlékszem belőle, leginkább azért, mert nem előre lefektetett szövegekkel dolgoztunk” – fogalmazott. A Hofi–Koós-duó az első közös sikerét a siófoki Pipacs bárban ünnepelte meg reggel hatig tartó mulatozással, majd csokornyakkendőben és szmokingban megmártóztak a Balatonban a strandolók legnagyobb megrökönyödésére. Ezután hazamentek kipihenni az előző este és az éjszaka fáradalmait, de időközben Hofi Géza felesége is beállított, aki férjét egy vízzel színültig töltött kádban találta meg. Hofi egy kicsit méltatlankodott, hogy felébresztették legédesebb álmából, és megeskette Koóst, hogy következő este nem hagyják abba olyan korán a szórakozást.