Évek óta nem fagy be a Balaton, emiatt manapság szívesebben választják telelőhelyül a nagy kárókatonák, mint régen, hiszen itt bőséges táplálékhoz jutnak. A haltermelők, horgászok riasztják, illetve ezer számra lövik ki a példányokat, miközben a biológusok szerint őshonos madárról van szó, ezért ökológiai szempontból nem indokolt a gyérítésük. Legfeljebb gazdasági okból. Van-e más megoldás? A HírBalaton a két nézőpont legilletékesebb szakértőit kérdezte.
(Fotó: Facebook/BalatonScience)
A kárókatona kérdésnek aktualitást ad a március elején történt kéttonnányi süllő értelmetlen pusztulása, amit a nagy kárókatonák másodlagos kárának tartanak a haltermelők (az elsődeleges a halevésük), a természetvédelmi szakemberek pedig egyes balatoni kikötők ökológiai csapdává alakulásának tudják be.
A madárrajok ugyanis kikötőkben – idén főleg a balatonaligaiban – csaptak le az odamenekülő, illetve ott vermelő halakra, ahol oxigénhiányos állapot alakult ki, mivel a pánikba esett halak több oxigént fogyasztanak, és mivel nincs vízáramlás az érintett, főként délparti kikötőkben. Az oxigénhiányra leginkább érzékeny süllők pusztultak el mázsaszámra, ráadásul főként olyan méretűek, amikkel a kárókatonák már nem bírnak el, a horgászoknak viszont értékes zsákmányul szolgálhattak volna.
Ezt mondja a halgazdálkodó
Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója elmondta, az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején vált érezhetővé, hogy elindult a hazai kárókatona állomány felfutása, ami a 2010-2012-től már komolyabb problémákat okozott. A halastavaknál a ’90-es évek közepétől meg is kezdődött a védekezés ellenük, főként riasztással, kilövésekkel.
A vezérigazgató tudomása szerint a balatoni nagy kárókatonák mintegy fele tekinthető hazai állománynak, a másik felét baltikumi, vonuló madarak teszik ki. Ez utóbbiak jelenléte és kártétele növekedett meg nagyságrendekkel, mióta egymást követő évek során nem fagy be a Balaton – mondta. (2017-ben fagyott be utoljára a tó.)
Hogy a kár nagyságrendjét érzékeltesse, a vezérigazgató felidézte, tavaly több mint 307 tonnányi halat telepítettek a Balatonba, közel félmilliárd forintért. Ennél nagyobb nagyságrendűre becsülhető az a halmennyiség, amit a kárókatonák évente kiesznek a tóból. A kártátelük évente nagyobb, mint az éves összesített horgászzsákmány fele. A közel százezer, horgászjegyet vásárló pecás évi 500-600 tonna halat fog ki a Balatonból.
A vezérigazgató tapasztalatai szerint a kárókatonák száma az elmúlt években nőtt, már több mint 3-4 ezerre tehető a létszámuk a Balatonnál, aminek körülbelül a fele átvonuló, 3-4 hónapot itt töltő madár, a másik fele állandónak mondható hazai állomány. Egy ilyen madár naponta átlagosan fél kilogramm halat fogyaszt el. Az utóbbi két évtizedben tapasztalat kárókatona-nyomás különösen az érzékeny halfajok (kősüllő, süllő, garda, keszegfélék) állományainak jelentős csökkenésében mérhető le a legjobban – mutatott rá.
Ökológia kártétele tehát legalább annyira súlyos és ráadásul szinte kezelhetetlen, mint a közvetlen gazdasági károkozása
– véleményezte Szári Zsolt.
A horgászzsákmány jelentős része pedig azért a ponty, mert azt a halgazdálkodási társaság két-háromnyaras korában telepíti, már kellő nagyságú, így szinte egyáltalán nem esik áldozatul a madaraknak – jegyezte meg. Hozzátette, a kárókatonák kártátelének tudható be, hogy belga, francia tavakban már szinte csak nagytestű halakra lehet horgászni.
Ezt mondják a számok
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) négy éve foglalkozik a balatoni kárókatonák számlálásával. A január végi publikációjuk szerint (ld. az intézmény Facebook oldala) egy-egy téli hónapban átlagosan 3300 nagy kárókatona tartózkodik a Balaton térségében. Az egyszerre számlált legnagyobb mennyiség a program kezdete óta egyszer sem haladta meg az ötezer példányt. Idén januárban és februárban is valamivel több, mint 3500 példányt számláltak.
Ami jó hír, mint írják: „A terepi megfigyelések szerint a nagy kárókatonák, más vízterekhez hasonlóan, a Balatonban is nagy mennyiségben fogyasztják az inváziós fekete törpeharcsát. Az ezzel kapcsolatos táplálkozásvizsgálatok jelenleg is zajlanak.”
Így alakult a nagy kárókatonák száma a Balatonnál az elmúlt négy évben, a téli hónapokra bonva (Forrás: BLKI)
Ezt mondja a balatoni kutatóintézet illetékes szakértője
Preiszner Bálint, a BLKI tudományos munkatársa, és témafelelőse a HírBalatonnak leszögezte, a nagy kárókatona nem invazív madár, az őshonos magyar fauna része. Tájékoztatása szerint a fészkelő állomány méretében csökkenés látható országos szinten, ebbe a trendbe illeszkednek a balatoni adatok is. A vonuló madarakkal együttes országos telelő állomány a 90-es évek óta szintén enyhe csökkenést mutat, bár ez sokkal kevésbé kifejezett, mint a fészkelő állomány esetében, és az egyes években az itt tartózkodó állomány mérete nagy mértékben változhat. A balatoni helyzet részletes feltárása érdekében megkezdett munka négy éve szolgáltat nagy pontosságú adatokat.
A kutató álláspontja az, hogy ökológiai szempontból természetes élőhelyeken, vagyis a természetes vizeinknél a gyérítés nem indokolt. Más a helyzet a halastavaknál, ahol érthető a védekezés – tette hozzá.
Bűnös, mert halat eszik
Mint kifejtette, évszázadok óta üldözik ezt a kormoránnak is nevezett, a Kárpát-medencében őshonos ragadozó madarat, az emberrel konkuráló halfogyasztása miatt. Egyszer már ki is irtottuk. A XIX. században eltűnt, majd a XX. század közepén visszatelepült.
Az utóbbi években megjelentek olyan vélemények a riasztások és gyérítések szükségességének igazolására, hogy a nagy kárókatona ökológiailag is károkat okoz, ami nem igaz
– jelentette ki a kutató.
A Balaton Natura 2000-es terület, ahol csak indokolt esetben engedélyezett a gyérítés, de évek óta az a tapasztalat, hogy a megkért engedélyt a gazdálkodó bizonyos feltételek betartása mellett meg is kapja. A balatoni halgazdálkodási társaság emberei jelenleg évente 1800-2000 madarat lőnek ki. A döntéshozókon múlik, hogy mit tartanak fontosabbnak társadalmi szempontból, egy egészséges ökoszisztémát, vagy egyéb érdekeket
– mondta. Hozzátette, az is a döntéshozókon múlik, hogy egy-egy adott esetben az ökológiai vagy a gazdasági érdekeket tartják fontosabbnak.
Kikötők, mint ökológiai csapdák
Preiszner Bálint megjegyezte, nem a madár, és nem a halak tehetnek arról, hogy a klímaváltozás miatt megszűnt a Balaton téli jégborítottsága, és arról sem ők tehetnek, hogy a kikötőberuházások tervezésébe nem vonták be érdemi módon a kutatókat, természetvédelmi szakembereket. A halak számára úgynevezett ökológiai csapdát hozott létre ez az élőhely átalakítás a változó klimatikus viszonyokkal együttesen – fogalmazott.
A gyakorlat az – mondta -, hogy egyre nagyobb kikötőket építenek, vagy bővítik, hosszabbítják a mólószárakat, szűk bejárattal. Az északi parton, ahol elég mély a víz, még vannak átereszek, de a déli parti kikötőknél nincsenek, így érdemi vízmozgás sincs. Emiatt alakulhatnak ki olyan helyzetek, mint ami most március elején is süllőpusztulást okozott. Többek között ezért is kulcsfontosságú lenne, hogy egy átfogó balatoni stratégia keretében szabályozzák a kikötőket érintő beruházásokat – mutatott rá.
Jó lenne megoldást találni
Minkét nyilatkozó szerint jó lenne megoldást találni a nagy kárókatona problémájára.
Preiszner Bálint elmondta, annyi tudható, hogy nagyon óvatos madarak a kárókatonák. Ahol embermozgás van, oda nem mennek. Mivel remekül úsznak, de a le- és felszállásban esetlenek, külföldön már több halastónál védekeznek olyan kötélrendszerekkel ellenük, amitől nem tudnak leszállni. Nagy területeken ez nyilván nem lehet megoldás, de kisebb egységeknél igen.
Kellene a balatoni helyzetre szabott olyan megoldásokat találni, amik ökológiai szempontokat is szem előtt tartanak. Az ökoszisztéma szempontjából fenntarthatóbb megoldás a riasztás, mint a kilövés. Erre ma már automata rendszerek, vagy drónos lehetőségek is léteznek, amik lehet, hogy az adott konfliktusra megoldást jelenthetnek
– vetette fel a kutató.