Minden igaz, amit a Balatonról mondanak, de mégsem – Hétvégi strandteszt (nyugat.hu)

Mennyien vannak a parton? Mennyibe kerül egy korsó sör? Mennyire jó ez így? A nyugat.hu Szigligeten tájékozódott a hétvégén.

A Balaton nem most kezdett el népszerű lenni, az utóbbi időben egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy felesleges több ezer kilométert utazniuk a tengerig, amikor a közelben is valami hasonlót találnak.

Az utóbbi évtizedekben látványosan javult a part menti infrastruktúra, hatalmas fejlesztések indultak.

A tóban lévő potenciált jelzi, hogy a politika is rámozdult, a legmagasabb körökhöz tartozó oligarchák kezdték felvásárolni az ingatlanokat.

Aztán amikor tavasszal tetőzött a koronavírus-járvány és padlóra került a turizmus, azt hittük, a Balatonnál is nagy megtorpanás lesz; de aztán kiderült, a helyzet ennél bonyolultabb.

Merthogy az emberek mégiscsak szeretnek víz mellé menni a nyáron, és mivel a közeli tengerpartok bizonytalanok lettek, és a strandoknál biztonságosabbnak tűnnek a természetes vizek, így felértékelődött a Balaton, amit ráadásul a kormányzat is reklámozott.

Ugyanakkor olyan hírek érkeztek, hogy a tóparti strandok, szállások és vendéglátósok – kihasználva a helyzetet – alaposan átírták az árcédulákat.  Ideje volt személyesen is meggyőződni a helyzetről.

Bevallom, az elsődleges cél nem a munka volt a tóparton.

A meteorológia meleget és napsütést ígért a hétvégére, így aztán reggeli lusta kávézás után gyorsan beszórunk minden strandkelléket a csomagtartóba, és irány Szigliget.

Nemcsak ez az egyik legközelebbi strand (Szombathelytől pont 100 kilométer), de egyben zöld és barátságos, amihez ráadásul megannyi kellemes korábbi emlék köt.

Odafelé még megállunk egy élelmiszerboltnál – később kiderül, jó döntés volt –, így közel dél van, amikor próbálunk parkolót találni. Ez utóbbi először reménytelennek tűnik, de aztán mégis sikerül egy helyet keríteni, több száz méterre a bejárattól.
Látva az érdeklődést és a kerítésen belüli népsűrűséget, aggodalom tölt el, merthogy a honlapon azt olvastuk, hogy tekintettel a Covid-helyzetre, a strand területén egyidőben 1125 fő strandoló tartózkodhat. Amennyiben a beengedett személyek száma eléri a maximumot, felfüggesztjük a jegyértékesítést. De a pénztárnál simán adnak jegyet, úgy tűnik, még velünk együtt sem értük el a bűvös számot.

A belépő kereken egy ezres, ami több mint a korábbi években, de még mindig korrektnek, ráadásul a jegy birtokában nyugodtan mászkálhatunk ki-be, és azt is ismerjük el, a szigligeti strand gusztusos, kulturált, tiszta és barátságos.

A közönség ugyanaz, de mégsem

Néhány perc múlva az is kiderül, hogy későn jöttünk: az árnyékos helyek már elkeltek, így nagy ravasz módon olyan helyre terítjük a törölközőt, ahol majd később lesz árnyék.

A víz kellemes, 26 fokos, hogy éppen áll az algaügy, láthatóan nem izgat senkit. Minket sem.

Szokatlan, de persze érthető, hogy alig hallunk idegen szót, a magyarok láthatóan visszahódították maguknak a magyar tengert. Talán ezzel, a vastagabb pénztárcájú külföldiek elmaradásával függ össze, hogy bármekkora tömeg van a parton, a vendéglátóhelyek előtt csak kisebb sorok vannak. Néhány perc alatt mindenhol sorra lehet kerülni. Ez jó, de rögtön eszünkbe is juttatja az elszabadult árakról szóló korábbi híreket.

Drága, de mindenki nyugodjon le

És bár azért jöttem, hogy áztassam magam a vízben és Proustot olvassak a parton, nem tudom megállni, hogy ne járjak egy nagy kört, és megnézzem, mi az igazság.

Az igazság az, hogy valóban drága a Balaton, de messze van a drámaitól, és amúgy is minden viszonylagos.

A cikk folytatása itt elolvasható.