Miért pont Balaton a neve a magyar tengernek? (divany.hu)

Balcsi, Balaton, magyar tenger, „a Tó”, ahányan vagyunk, annyiféleképpen szeretjük hívni – no meg persze fürdeni benne. De miért nem nevezzük Pelsónak, ami a római neve? – ennek járt utána a divany.hu.

 

Maga a tó 10-12 ezer évvel ezelőtt alakult ki. A római hódítás előtt kelta népek laktak a környékén, ők nevezték el Pelsónak. Amikor az ókori rómaiak a partjára vetődtek, átvették a kelták által használt megnevezést, így a tavat sokáig Lacus Pelsóként, azaz a szavak jelentése szerint Sekély Tóként emlegették.

 

A szlávoknak köszönhetjük az új nevet

Eötvös Károly leírásából az is kiderül, hogy a 6-8. század körül a területre érkező avarok szintén Pelsóként emlegették a vizet. Ám az avarokkal érkező szláv szolgák új nevet adtak a valóban nádasokkal, szigetekkel, lápos területekkel tarkított tónak, ez volt a Blatto, ami egyszerűen mocsarat jelent. Ebből a szóból alakult ki szép lassan a Blatno, a Bolotin, a Balotin, a Balatin, később a Balaton elnevezés, a szláv népeket magukba olvasztó magyarok pedig megtartották ezt. Így emlegetik tavunkat a külföldiek is, kivéve a németeket, akik lapos tónak, azaz Plattensee-nek nevezik.

 

A magyar nyelv első összefüggő emlékét őrző iratban ott a Balaton

A tó eredeti latin nevének változatát, a Pelsoist olvassuk egy ravennai geográfus levelében időszámításunk szerint 700-ból, ám az 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevélben már Balatonként emlegetik. Az I. András király által kiállíttatott iratban Miklós püspök szavaival adják vissza azoknak a birtokoknak a neveit, amelyeket a monostornak adományoztak. A szöveg alapvetően latinul van, ám a lefordíthatatlan magyar szavakat eredetiben jegyezték le, így kerülhetett az irat az első magyar nyelvemlékek közé. Az 58 magyar szó között pedig ott találjuk a Balatont, akkor még Balatinként.