„Miért nem álltam fel?” – Beszámoló egy közhelyes balatoni élményről (diningguide.hu)

Szívesen írnánk, hogy a valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve, de egy megtörtént esetről számolunk be, az élmény friss, és 2020-ban a Balatonnál még mindig rengeteg efféle élmény vár… A diningguide.hu vendégszerzőjének írása.

Felállni, otthagyni az üres asztalt, és fizetés nélkül távozni. Úgyse vette volna észre senki, addigra már fél órája a közelünkbe se jöttek. Ezt kellett volna tennünk.

Lassan végérvényesen véget ér az idei balatoni szezon, ami kétszeresen is rendhagyó volt: eleinte a járvány miatt kevesebben nyaraltak a tóparton, mint valószínűleg az elmúlt száz évben bármikor, utána meg a miniszterelnöki „több Balaton, kevesebb Adria”-bonmot és a határzárak miatt épp ellenkezőleg, minden eddiginél nagyobb hangsúly esett a magyar tengerre.

A hazai turizmus fellendült, az évek óta – kis jóindulattal: forradalomszerűen – fejlődő balatoni vendéglátás és gasztronómia pedig hirtelen és váratlan intenzitással vizsgahelyzetbe került: a vendéglátóhelyeknek és a bennük dolgozó szakembereknek azoknak is meg kellett mutatniuk, mit tud a Balaton, akik máskülönben nincsenek hozzászokva az itteni vendéglátáshoz.

Azoknak a példamutató helyeknek, amelyek eddig is remekül működtek, itt volt a lehetőség egy-két hónap erejéig megmutatni, mit tudnak. A többieknek pedig adott volt legalább részterületeken felfejlődni a legjobbakhoz. Idén meg lehetett győzni egy egészen új közönségréteget is arról, hogy a Balatonon jó nyaralni, mert nemcsak fürdeni, de jól, jót enni is lehet.

Ezért volt számomra különösen sokkoló az a közhelyes, unalmas élmény „a többiek” térfeléről, amihez úgyis mindenkinek van egy hasonló sztorija a déli partról. Mert úgy tűnik, nincs az a világméretű kataklizma, amitől az ilyen közhelyen, unalmas dolgok megváltoznának.

A történet folytatása itt elolvasható.