A Balaton jövőjét, partjának megőrzését, -további beépíthetőségét meghatározó új vízparti szabályozás tervezése a vége felé közeledik. A Vízparti Terv utolsó verziójának nyolcnapos társadalmasítása még hátra van. Erre várva a HírBalaton két részben összefoglalta tájépítész, településtervező és jogász szakember véleménye alapján, miben ígér előrelépést a tervezet, és miben kellene még változtatni rajta, hogy még jobban betölthesse szerepét a hatályossá válásakor. (Az I. rész ITT érhető el.)
Az új balatoni vízparti szabályozás, a Vízparti Terv sok éve készül. Az eredeti 2016. évi felülvizsgálati határidőhöz képest jelentős csúszásban van. Tény, hogy ez egy olyan integrált terv, amelyben számos szakági tudást, elképzelést kell összefésülni, és amelyben a különböző érdekek harmonizálása sok időt és kitartást igényel.
A szabályozásban közvetlenül érintett társterület a vízügy és a természetvédelem. A megkérdezett szakembereink szerint az új jogszabály tervezetén látszik, hogy ezek a társterületek be lettek vonva a munkába (például a kikötők létesítéséhez ezen túl egy természet- és tájvédelmi tervdokumentációt kell benyújtani), azonban egyéb szakterület kevésbé reprezentált (például hiányoznak belőle e kerékpárutak, vagy a védett kulturális értékek). Jelentős veszteségként lehet elkönyvelni a víziállások (stégek) térképi ábrázolásának hiányát is.
A Balaton körül számos helyi (települési) és ernyő civil szervezet működik, amelyek környezeti, kulturális, sport, érték és hagyományőrző tevékenységükből adódóan jól ismerik a lakó- és üdülőhelyük problémáit. Az általuk nyilvánossá tett észrevételek arról tanúskodnak, hogy egyes közösségek magas szaktudással bírnak, illetve konzultálnak szakemberekkel. Fontos lenne a velük való közös gondolkodás, egyeztetés gyakorlattá tétele, ami még várat magára – véleményezték a szakemberek.
A tervezet érdemei
Álláspontjuk szerint kijelenthető, hogy az új Vízparti Terv szabályzata, azaz a BATÉK a korábbi vízparti szabályozásnál (283/2002.XII.21.) kormányrendelet) jóval pontosabban, körültekintőbben és strukturáltabban szabályoz egyes elemeket. Erre szükség is van, mivel keretterv jellegénél fogva a fogalmak eltérnek a településrendezési fogalmaktól. Egy méretes táblázatban vezeti le, hogy milyen területfelhasználási kategória, milyen településrendezési övezetbe sorolható át, és ott milyen rendeltetések fogadhatók el. Ez is hiánypótló.
A közstrandokat listázza, ami rendjén lévő, de kritikaként felhozható, hogy miért csak a közstrandokat, a zöldterületeket és az önkormányzati tulajdonú kempingeket, üdülőket, középületeket miért nem.
A hajó és csónakkikötő szabályozás új, hiánypótló elem, bár a csónakos lehetőségek alulmaradnak.
A magántulajdonú zöldterületek kisajátítási lehetősége állami kártalanítással szintén előrelépés, amelyet a területrendezési terv törvény szabályoz. Nagyon megkésett, de legalább előírásra került, hogy a Balaton vízparti területein a zöldterületeket az ingatlan-nyilvántartásban közkertként vagy közparkként kell nyilvántartani.
Pozitív változást hozhat, ha a vízparti önkormányzatok kérése teljesül, és a jövőben valamelyest beleszólhatnak a közigazgatási területükhöz tartozó tómederben folyó építkezésekbe. Ezek létesítéséhez (pl. móló, hullámtörő) településképi eljárásra lesz szükség, amely a jelenlegi hatósági eljárásokban nem biztosított.
Mindenképpen előrelépés, hogy a Vízparti Terv előírásait közvetlenül is alkalmazni kell az építésügyi hatásági eljárásokban. Pozitívumként értékelhető a mobilházak, telepített lakókocsik szabályozása is a tekintetben, hogy alapesetben csak a kempingekben megengedett, és beleszámít a 15%-os beépítettségbe. Egyéb helyen csak ott állíthatók fel, ahol a helyi építési szabályzat kifejezetten megengedi. Ezzel a szabályozással a kempingek szabad zöldfelülete nem csökken tovább.
Összességében a BATÉK-ban szabályozott témák felvonultatása eredménynek tekinthető, a kisebb pontatlanságok ellenére. A problémát valójában a hiányok okozzák – vélik a megkérdezett szakértők.
Az elidegenítés korlátozása nem terjed ki minden köztulajdonú ingatlanra
Az elfogadásra váró tervezet kísérletet tesz arra, hogy a vízparti ingatlanok vagyonjellegét és az ingatlan-nyilvántartás jogi jellegét szabályozza, de jelentős hiányosságokkal. Csak a zöldterületek, közstrandok esetén kötelezi a bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba. Ezeket az állam vagy helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartozó, forgalomképtelen vagyonná minősíti a vagyontörvényen keresztül.
Szükséges lenne az összes vízparti önkormányzati és állami tulajdonú ingatlan piaci elidegenítésének korlátozása. A MÁV, DRV, BAHART stb. állami tulajdonú vállalatok rendeltetést vesztett, még meglévő területei esetében a közhasználatra történő átadás előnyt kellene élvezzen, ahelyett, hogy beruházási területekké váljanak, és apartmanházak, lakótelepek jöjjenek rajtuk létre.
A térképek korszerűek, de tartalmukban elégtelenek
Az új szabályozáshoz készült térképek külleméből látszik, hogy korszerű digitális technológiával készültek, éppen ezért elvárható lenne, hogy az egyeztetés is egy korszerű interaktív felületen történjen, egyéb alaptérképi adatok – pl. ortofotó – egyidejű megjelenítésével, megkönnyítendő a helyek beazonosítását.
A térképi jelek megfelelők, a térképi tartalom viszont elnagyolt, több esetben pontatlan, nem mutatja a valós terepi helyzetet. Ha így marad, az egyértelmű tartalomvesztést jelent a jelenleg hatályos, húsz évvel ezelőtt készült térképekhez képest – szól a megkérdezett szakemberek kritikája.
A térképi ábrázolás értékét ugyanakkor az mindenképpen növeli szerintük, hogy az aktualizált telekhatárokat, mólókat és egy új elgondolás alapján – a Balaton partvonalát körbefutó − szabályozási partvonalat feltünteti. Megjegyezték, hogy a Balaton most hatályos, a hatósági eljárásokban alkalmazott partvonala nem derül ki a társadalmi egyeztetésre váró tervezetből.
Összegzés
A BATÉK-ot és a hozzákapcsolódó 44 vízparti település-térképet együtt kell értelmezni. A BATÉK-ban megállapított szabályok a Vízparti Terv térképszelvényein megjelenő területekre vonatkoznak. A térkép a part területfelhasználását és sajátos szabályozási követelményeit tartalmazza.
A BATÉK és a Vízparti Terv nem mentes értelmezési és rajzi pontatlanságoktól, amelyek könnyűszerrel javíthatók. (Elgondolkodtató például, hogy miért nem ábrázolják minden parti zöldterületen a parti sétányt, stb.).
A szakértők szerint az igazi problémát a koncepcionális hibák, valamint azok az eltűnt szabályok jelentik, amelyek a korábbi balatoni jogszabályokban léteztek (a hatályon kívül helyezett Balaton törvényben és a még hatályos 283/2002. kormányrendeletben), de feledésbe merültek vagy nincs szándék az újraélesztésükre.
A hiányosságokat fontos pótolni, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a természet és a közérdek szempontjait – hangsúlyozták.
Szerintük szigorú, megingathatatlan, egyértelmű és mindenkire egyformán vonatkozó szabályozás és követelményrendszer szükséges a Balaton partján, intézkedési tervvel és a betartatás garanciájával. Ezek hiányában a Vízparti Tervet nem szabad jóváhagyni – szögezték le.
***
Példák és javaslatok az eltűnt, illetve hiányzó vagy hiányos szabályokra (a teljesség igénye nélkül):
- A terv nem ábrázolja külön a közterületeket (utak, parkok), csak a közhasználatú területekkel egybevéve, amely magába foglalja a közstrandokat is. A még érvényben lévő TNM szabályozás a közterületeket szétválasztva, kötelezően megtartandó és újonnan kialakítandó, önkormányzati elővásárlási joggal terhelt területként ábrázolja. A területhasználatban a közterületek testesítik meg a közcélúság legmagasabb fokát. A legfontosabb térképi elemnek kellene lennie az új szabályozásban is, garantálva az ingyenes közhasználatot.
- A magántulajdonú területekre jelölt közhasználat érvényesítése jogilag nem biztosított, azaz nincs rendelkezés az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésről pl. használati jog alkalmazásával.
- A Vízparti Terv tervezete a TNM rendeletekben (a még érvényben lévő vízparti szabályozásban) vagy a HÉSZ-ekben (helyi építési szabályzatokban) lévő zöldterületeket és strandterületeket sorol át különleges területbe, megnyitva ezzel új kikötő, apartmanházak építésénék vagy legalizálásának lehetőségét. Ez az átminősítés nem fogadható el azért sem, mert ezt a területrendezési törvény is tiltja a HÉSZ számára.
- A Vízparti Terv a belterületi parthossz 30%-os arányában nem minden településen jelöli ki a parti sétányokat és nem követeli meg azok kiépítését határidőhöz kötve. A zöldterületeket akkor is bérbe lehet adni, ha nem teljesül egy település partján a 30%-nak megfelelő hosszúságú parti sétány kijelölése, vagy kiépítettsége.
- A helyi önkormányzatok elővásárlási jogát szűkítette a területrendezési törvény a zöldterületekre és közstrandokra, de ezek sincsenek a tervben listázva és ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre kötelezve. A korábbi összes parti telekre vonatkozó önkormányzati elővásárlási jogot célszerű volna visszahozni, a parti zöldterületek növelése és a beépítés csökkentése érdekében. Szintén javasolt ábrázolni és mellékletben felsorolni a kisajátítható vagy kisajátítandó olyan tervezett zöldterületeket, amelyek még nincsenek a helyi önkormányzat tulajdonában.
- Nincs határozott szabályozás a vízparti állami és önkormányzati tulajdonú parti telkek elidegenítésére. A korábban említett állami cégek még a közhasználatra tervezett zöldterületeket is eladhatják. A vagyonkezelt területek közcélú üzemeltetése sincs egységesen szabályozva.
- A zöldterületek bérbeadását ugyan 10 évente felül kell vizsgálni, de a zöldterületek rendeltetésszerű használatába sajnálatosan nem értendő bele az ingyenesség. Ennél fogva a bérbeadott zöldterületeket lezárttá, fizetőssé lehet alakítani, amely megfelel a közhasználat törvényi értelmezésének.
- A szabályozási partvonal egyes kikötőknél változott a tervverziókban; belterületi telkeket a tómederbe sorol, máskor meghagyja parti teleknek. Nem követhető az átsorolás logikája (pl. Balatonvilágos, Szigliget).
- A szabályozási partvonal létjogosultsága súlytalan, mivel nem kell bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba és nem von maga után telekalakítási és tulajdonosváltás kötelezettséget. Csupán építésügyi szerepe van és a tómedret a partterülettől ebből a szempontból választja csak ketté. Ez nem elegendő, azért sem, mert ez visszalépés a jelenlegi szabályozáshoz képest és azért sem, mert nem felel meg a vagyontörvénynek, amely kimondja, hogy a Balaton tómedre állami tulajdonú lehet csak. A szabályozási partvonal alapján kialakult Balaton-tómeder nem kerül be az ingatlan-nyilvántartásba, amely további problémákat generál a hatósági engedélyezéseknél, partfeltöltéseknél, vagy a belsőmedencés kikötők jogi rendezésénél.
- Az új tervezetben a szabályozási partvonal egy tervezett vonal, ami a jelenleg is érvényben lévő szabályozási partvonal és jogi partvonal. Mindezek nem közhiteles adatok a mai napig sem. Nincs rendezve sem a tómederbe érő, sem a szabályozási partvonalat átmetsző magántelkek sorsa. Ezt a nagy adósságot az új terv sem rendezi.
- A Vízparti Terv a mederhasználati vízilétesítményeken (mólókon) nem jelöli a közhasználatot, ahol ez megengedett. Több kikötőmóló esetében az Uniós pályázaton korábban elnyert támogatás is kötelezővé teszi a megnyitását (pl Balatonfői Yacht Club, Alsóörsi Marina), tehát nyugodtan jelölni lehetne. Egyes mólók ábrázolva sincsenek, annak ellenére, hogy a vízjogi engedélyben egyértelműen mólóként kaptak engedélyt. (pl. Csopak Apácastrand). A közhasználat ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szintén nem gondoskodik a BATÉK.
- A terv nem ábrázolja a feltöltéseket megkülönböztetett módon, a vízi állásokat (stégeket), ezen belül a közösségieket, míg a TNM rendeletek (a korábbi szabályozás) ezeket ábrázolták. A feltöltések telekalakítása és tulajdonlása nincs szabályozva. Nagyon fontos és hiányzó elem.
- A hajókikötők kialakításának, bővítésének nincs méretkorlátja, egy kikötőként hasznosítható partszakasznál akár több kikötőt is lehet engedélyeztetni, ezzel szemben a kikötő létesítéséhez vizsgálat alá vonható helyen maximum egy darab 50 férőhelyes csónakkikötő engedélyezhető. A régóta, akár 60 éve engedély nélkül működő csónakkikötők jelzése eltűnt (pl. Örvényes, Csopak, Szigliget).
- Strandterületen a hajó és csónakkikötést nem szabad engedni, meg kell oldani a zöldterületi kiszabályozását (pl. Balatonakarattya) és kérdéses azon leendő hajókikötők üzemelése, ahol nem áll rendelkezésre kikötőterület a parton, csak közterület (pl. Révfülöp).
- Az összevont területhasználatok és a tovább tervezendő terület-kategóriák nem támogathatók. Egy vegyes terület kialakítása a parti központ jelképe lesz, ennek közérdekű építésügyi szabályozása szükséges. A víz-, erdő és tájgazdálkodási terület szétválasztása javasolt, összevont formában való szerepeltetése veszélyezteti azok ökológiai és tájképi értékét és szerepét.
- A zöldterületek, zöldfelületek, zöldítés, zöld-kék infrastruktúra szerepe és védelme alulértékelt a tervben, annak ellenére, hogy azok a társadalmi, gazdasági hasznosság mellett a klímaváltozás okozta hatásokat is mérsékelik, illetve megelőzhetik. Nem támaszkodik a terv a tájkarakter kutatásra és az Európai Unió természethelyreállítási rendeletére. Sokkal több ösztönző jellegű intézkedés kellene, amelyet nem látni a felhatalmazó rendelkezésekben.
- A vízparti területbe bevontak újonnan olyan nagy kiterjedésű beépítésre szánt és különleges területeket, amelyeket több mint 7 éve jelöltek ki, és azóta sem épültek be. A vízparti területbe való bevonáskor a visszaminősítést meg kellene fontolni, és legalább részben zöldterületet tervezni rajtuk (pl. Balatonfűzfő, Balatonederics).
- Nem jelenik meg szabályozás formájában a településképvédelem, épített örökségvédelem, egyéb értékmegőrzés. A BATÉK országos településkép-védelmet biztosíthatna a Balaton teljes vízparti területén elhelyezkedő településekre településképi szempontból, kiemelten meghatározó területként.
- Szintén kevés szerep jut a turizmusnak, mint irányadó gazdasági szektornak (kerékpár, gyalogos, horgászat, kajak-kenu). Sem szabályozásban, sem térképi ábrázolásban nem jelenik meg.