Meteorológusok: a Balaton bórája, sajátos időjárása (met.hu)

 

A balatoni viharok számos megjelenési formái közül kiemelkednek az északnyugatról lecsapó szélviharok, amelyek gyakran veszélyhelyzetek forrásai is lehetnek (1. ábra). Jelen tanulmány a Balaton északias szelét mutatja be, amit nem véletlenül neveztek régen a Balaton bórájának.

 

1. ábra
Hidegfront érte el a Balatont északnyugat felől.
Nagy hullámok még nem alakultak ki, a víz azonban egyre jobban fodrozódik, porzik a viharossá fokozódó szél hatására,
miközben felvette az ilyenkor jellegzetes, zöldes színét. A lecsapó szélviharban egy vitorláshajó próbál partra jutni.

A Balaton északi szele

A Balaton térségében az északi, északnyugati a leggyakoribb szélirány, ami a földrajzi fekvéséből adódik, a helyi hatások pedig erre még inkább ráerősítenek. Az északi széllel járó vihar többféleképpen is kitörhet a Balatonnál: egy markáns, gyorsmozgású hidegfront érkezésekor a gyenge szélből percek alatt 60-90 km/h-s szél kerekedhet, míg egy mediterrán ciklon, vagy egy atlanti viharciklon hátoldalán hosszabb idő alatt fokozódik viharossá a szél. A mai − meteorológiai modelleket, műholdas és radaradatokat, időben és térben is sűrű felszíni méréseket felhasználó − modern meteorológia kora előtt úgy tartották, hogy a Balatont az északi viharok (a hidegfrontok) „orozva” érik el, azaz váratlanul csapnak le a tóra. Már jó ideje tudjuk azonban, hogy erről általában szó sincs, legfeljebb kellő tájékozódás, körültekintés hiányában érheti a vízen tartózkodókat kellemetlen meglepetés és érezhetik úgy, hogy hirtelen, a semmiből csapott le az északi szél. Napjainkban a hidegfrontok érkezését, különösen az erősebb frontokat meglehetősen pontosan előre lehet jelezni, így aki követi a viharjelzést, azt nagy valószínűséggel nem éri váratlan északi szélvihar a Balatonon. A balatoni viharjelző szolgálat 1934-es elindulása előtt azonban sok tragédiát okoztak az északi hidegbetörések a tónál. A legnagyobb feljegyzett balatoni tragédia is ilyen időjárási helyzethez kötődik: 1796. július 9-én a Révfülöp és Balatonboglár között közlekedő révhajó 60 aratómunkással indult el az északi partról, a déli partot azonban közülük csak ketten érték el élve. A hajó a viharossá fokozódó északi szélben felborult és 58-an fulladtak a Balatonba.

Az északi szélviharok különlegességének hátterében több ok is húzódik, melyek külön-külön nem feltétlenül lennének meghatározók, együttes hatásuk azonban igen változatossá teszi a Balaton időjárását és ezzel együtt a Balaton északi szelét is. Ezek közül a legfontosabbak:

• a Kárpát-medencét határoló domborzat
• a Balatontól északra húzódó Bakony
• a Balaton környezetétől eltérő hőmérséklete
• a Balaton, mint sík, nyílt térszín

A balatoni szélviszonyokat befolyásoló hatások

Az első fontos tényező nem is a tó közelében van, hanem attól 150-200 kilométernyire északnyugatra. A Kárpát-medencét hegyvonulatok ölelik körül, amelyek erősen lekorlátozzák, hogy a légtömegek milyen irányokból érkezhetnek meg a medencébe. Egy érkező hidegfront mögött kezdetben sem az Alpok, sem a Kárpátok magas hegyei felett nem tud átáramlani a levegő, hanem a hegyek közötti hágókba, völgyekbe szorul. Az Alpokat és a Kárpátokat a medencén kívülről elérő légtömegek zömében csak a két hegység között, a Dévényi-szoros térségében tudnak bejutni a dunántúli területekre. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a szél erősen be van „csatornázva”, nem fújhat a Balatonnál akármilyen irányból, a nagy szélviharok többsége pontosan északnyugat felől érkezik a Balatonhoz. A szél aztán a Dunántúl északi részén haladva legyező-szerűen szétterül, így a Balaton nyugati felében az északi, keleti felében az északnyugati a leggyakoribb szélirány. Ennek igazolására még szélmérésekre sincs feltétlenül szükség, elég csak ránézni egy részletes domborzati térképre, azon határozottan kirajzolódnak a széliránynak megfelelően hosszan elnyúló völgyek.

A második szélviszonyokat alakító összetevő a Bakony. Mielőtt az északnyugati szél elérné a Balatont, valamilyen módon át kell kelnie a Bakony vonulatán (amibe jelen esetben beleértjük a Keszthelyi-hegységet és a Balaton-felvidéket is). Itt kicsiben ugyan, de nagyon hasonló a helyzet, mint az Alpok és a Kárpátok esetén: van, amikor inkább a hegyek közötti csatornákban, míg máskor a domborzati akadály felett áramlik tovább a levegő nagyobb része. A Bakony azonban jóval alacsonyabb hegység, ráadásul északi oldalának kicsi a meredeksége, így könnyebben tud felette átjutni a levegő, ez pedig összetett folyamatokat eredményez. Egyes esetekben a Bakony szélárnyékot ad a Balatonnál, ezzel gyengébbé, de lökésesebbé téve a szelet, máskor a szélcsatornákban okoz kiugróan nagy szélsebességet (2. ábra), megint máskor pedig éppen a Bakony takarásában alakul ki kiugróan erős szél. Jelen tanulmányban ezzel a hatással foglalkozunk majd részletesebben.

 

2. ábra
A Balatontól északra húzódó domborzat egyik jellegzetes áramlásmódosító hatása a Szigligeti-öbölben jelentkezik.
Nyári éjszakákon gyakori, hogy a Keszthelyi-hegység és a Bakony közötti szélcsatornában felgyorsul a szél,
a meleg víz felett pedig le is keveredik a felszín közelébe. Ilyenkor az egész országban egyedül itt fúj erős szél.

A harmadik szélviszony alakító hatás a Balaton vízhőmérséklete, amely azt eredményezi, hogy a tó feletti levegő hőmérséklete eltér a környezetétől. Ez a tényező nem csak a szélviszonyokat, hanem például a felhőzetet is módosítja. A nappali órákban a víz hőmérséklete általában alacsonyabb a környezeténél.  Ismert jelenség, hogy a délelőtt folyamán a hideg Balaton felett nem képződnek gomolyfelhők, így a déli órákra nem ritka, hogy az égen egy felhőmentes területként kirajzolódik a Balaton. A vízhőmérséklet a szélviszonyokat is jelentősen befolyásolja. Délelőtt a Balaton felett kialakulhat egy ún. hideg dóm, vagy kupola, ugyanis a víz felett a levegő jóval lassabban melegszik, mint a szárazföld felett. Ez különösen a meleg, délies szeleket gyengítheti, ugyanis azok felsiklanak erre a hideg dómra. Ezzel szemben éjszaka a Balaton vize rendszerint melegebb, mint a környezete, így a nappali stabil hideg dóm helyett egy könnyen átkeveredő meleg, labilisabb légoszlop jön létre a tó felett. Mindez lehetővé teszi a magasban lévő levegő lekeveredését amivel együtt az erősebb magassági szél is lejut a felszín közelébe.  Mindez modellkísérletekkel is pontosan igazolható (3.ábra).

3. ábra
Modellkísérletek (WRF) igazolták, hogy a vízhőmérséklet nagy mértékben képes befolyásolni a szélsebesség alakulását.
A bal oldali ábrán 20 fokos, a jobb oldalin 24 fokos vízhőmérséklettel számoltuk ki a tó felett fújó szelet.
A melegebb vízfelszín felett többfelé jóval erősebb szél adódott.

A negyedik fontos tényező, hogy a Balaton egy nyílt térszín. Ez azért fontos, mert az érdes, fákkal, épületekkel borított területeken a nagyobb súrlódás hatására jelentősen csökken a szél sebessége ahhoz a sebességhez képest, amit a légkörben ható erők (például a légnyomás-különbségből eredő nyomási gradiens erő) eredményeznének. A vízfelszín felett azonban a súrlódás hatása jóval kisebb, így az áramlás minél hosszabban a víz felett fúj, annál nagyobb sebességet érhet el. Ez gyakran megfigyelhető az északias szeleknél, általában ez áll annak hátterében, hogy a déli parton erősebb a szél, mint az északin. De különösen meghatározó tényező akkor is, amikor a Balaton hossztengelye mentén fúj végig az északkeleti vagy a délnyugati szél (4. ábra).

4. ábra
Délnyugati szél esetén a Balaton keleti medencéje (bal oldali ábra), északnyugati áramlásnál a déli part a szelesebb (jobb oldali ábra)
a nyílt vízfelszín felett felgyorsuló áramlás miatt.

Hogy mikor melyik hatásnak nagyobb a szerepe, az nagy mértékben függ az időjárási helyzettől, de általában egyik tényező sem hanyagolható el. Az OMSZ Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának szuperszámítógépén futtatott meteorológiai modell (WRF) segítségével lehetőség nyílik ezen hatások modellezésére és azok egymástól való elkülönítésére. Ennek fontos gyakorlati jelentősége van, ugyanis egy döntéshozatalnál a viharjelző meteorológusnak szükséges tudnia, mikor melyik hatással, milyen mértékben kell számolnia.